A csütörtök úgy kezdődött, hogy futva ugyan, de elértem a buszomat. Nem mintha sietnék valahova — 8-ra járok, de elég lenne 9-re, valamint a villamos is ott van 200 méterrel arrébb — de mostanában megszoktam, hogy ezzel a busszal megyek. Leszállva róla konstatáltam, hogy teljesen elfejtettem a reggeli vérnyomás és egyéb gyógyszereimet bevenni. Átsétáltam az út másik oldalára, fogtam egy villamost, hazamentem, bevettem a gyógyszereket, majd megint futottam a buszom után, aznap másodszor, fél órás különbséggel.

Esetleg lassan tényleg tarthatnék magamnál egynapi tartalékot.

A munka ismét kicsit kapkodós volt helyenként, folytatva a tegnapi dolgokat, mindenféle sürgős dolgok mindenkitől, de azért ez már kicsit nyugisabb nap volt. Még arra is volt időm, hogy befejezzem a Cloud Sync Pokémont (Gotta catch’em all), vagyis összegyűjtsem az összes ilyen szolgáltatást a gépemre:

Jobbról: Dropbox, Amazon Cloud Drive, Copy.com, Box.com, MS SkyDrive, SugarSync, Cubby, [Adium (csetkliens)], Google Drive. Csak azokat raktam fel, amik teljesítik azt a három kritériát hogy 1) limitek nélküli ingyenes tárhelyet adnak 2) van desktop sync 3) ez az alkalmazás amennyire lehet, natív. Ezzel sikerült számításaim szerint 59,2 GB ingyen tárhelyet összeharácsolni, bár ebben benne van 10,2 GB évek során kemény munkával szerzett Dropbox és 17 GB Copy.com. A dolognak amúgy értelme nem sok volt, egyszerűen kiváncsi voltam: a vége úgyis az lesz, hogy ha majd végképp elfogy a hely a Dropboxban, előfizetek rá, mert úgyis minden azt használja.

Este aztán elmentem az egyik belvárosi Mac bolt boltba megveni az új töltőt, és egészen rendkívüli dologba futottam bele: egy olyan eladóba aki úgy volt kedves, rendes és veled beszélgetni akaró, hogy ez a legminimálisabb mértékben sem volt idegesítő vagy zavaró. Elcsevegtünk arról, hogyan nyírtam ki a töltőmet, megkérdezte, hogyan ejtük ki helyesen azt hogy “utca”, mert a barátnője félig magyar, és amúgyis észrevette hogy Magyarországtól kicsit délebbre meg azt mondják, hogy ulica. Az biztos, hogy ha legközelebb veszek valami Maces cuccot, ide fogok jönni.

Ez a nap nem kezdődött jól. Mikor felkeltem, soha nem látott szinten és igen fájdalmasan volt száraz a szemem. A pestről importált négy doboz műkönnyet itt kenhetem a hajamra, egyszerűen nem elég erősek, vissza kell térnem az itt sokkal jobban bevált, sokkal erősebb típusra, ami viszont nem túl olcsó játék úgy, hogy egy adag elfogy 3-4 nap alatt.

Mindemellett keveset is aludtam, kb. 6,5 órát: nekem keveset. Az alvásigényem minimum nyolc óra, optimálisan kilenc, az alatt elkezdek rosszkedvű, ingerlékeny és morcos (kifejezőbb szó: grumpy) lenni, főleg ilyen 5-7 óra alvásidő között.

Aztán összeszedtem magam, beértem a munkahelyemre kinyitottam a táskámat, kivettem belőle két doboz kólát, és konstatáltam, hogy az egyik útközben kilukadt-durrant valahogy, és legalább a fele szépen csendben kifolyt a cuccaim közé.

A laptopom egy neoprén tokba volt, ami szépen megvédte a Macbook Prót, elhanyagolható mennyiségű folyadék szivárgott át csak, kicsit kólásan néz ki éppen, de majd kimosom a ruhákkal (update: elfelejtettem kimosni). Volt még egy pendrive, ami eleve mindenálló, meg egy akksi az ájfóntokomhoz, ami meglepő módon szintén túlélte a dolgot. Ja, meg egy USB kábel, de azt manapság kb a sarkiboltban adják ingyen, a két csomag knackebröd és egy liter tej mellé.

A bagabooba konkrétan beleöntöttem egy pohár meleg vizet a kólára, hogy kevésbé ragadjon, utána felitattam az egészet papírtörlővel. Nem ragad. A MagSafe töltő viszont túlélte nem élte túlélte nem, nem élte túl a dolgot, valahol az ötpontos csatlakozónál lett kontaktos a dolog, sokáig próbálkoztam megmenteni mindeféle módszerrel, de nem sikerült. Hogy spoilerezzek a jövőből, csütörtök este feladtam, és vettem egy újat. Szóval ez volt a 799 koronás kólám.

A munka a szokottnál kicsit sűrűbb és helyenként frusztráló volt, szívtam például olyan aranyos dolgokkal, hogy a céges weboldalunk bizonyos funkciói lokálisan futtatva nem működnek, míg az éles szerveren igen. Valamint szabadságon van két kolléganőm, akiknek a munkáit részben én helyettesítem, szóval a nagyonsürgős weboldalmódosítás mellé be kellett szorítani egyéb random szintén nagyon sürgős dolgokat is.

Este aztán elmentem a gyülekezeti imaalkalomra, amire eredetileg nem terveztem, de közben akadt miért imádkozni (nem a fentebb említett bosszankodásaim, komolyabb családi problémák), ez tulajdonképpen jó volt, legalábbis a vége, amikor a személyes kérésekért volt ima. Utána pedig páran elmentünk vacsorázni egy kávézóba, ahol azonban nem volt egy kaja sem, amiben nem lett volna a) olyan tejtermék amit nem ehetek b) töménytelen mennyiségű zöldség c) hal, úgyhogy sajnos ott kellett hagynom a társaságot. Leléptem a két sarokkal arrébb lévő McDonaldsba vacsorázni valamit, hazamentem, és bedőltem az ágyba.

A céges Frukostklubben első alkalma összességében remekül sikerült: pont annyian voltunk, amennyit vártam (6), az most részletkérdés, hogy nem teljesen azok jöttek, akik jelezték, de ilyen apróságokon nem akadunk fent, sőt, örültem azoknak akik bejelentetlenül jöttek. A jövőhéten ráadásul már kb. duplaennyi ember várható.

Kicsit elszámoltam magamat, és sokkal többet vettem majdnem mindenből, mint kellett volna, de sebaj, a dolgok többségét el lehetett rakni a következő alkalomra, jövő hétfőn meg bele fog férni a laptopom a táskámba az éelmiszerek mellé, mert nem kell majd annyi dolgot vennem.

(Zárójel: a cég természetesen állja a dolgot, nekem csak annyit kell tennem, hogy leadom a blokkot a CFO-nál, aki hozzácsapja a költségeket a következő fizumhoz. Külön öröm, hogy nem kell olyan dolgokkal sem szórakozni, mint áfás számlát kérni a pénztárnál, miközben tizen várnak mögötted.)

Voltam ma szemésznél, nagyon rendes volt, röpke két perc beszélgetés után megállapította, hogy igen, valóban az itteni időjárás miatt szárazabb a szemem a megszokottnál. Pláne, hogy (mint azt már sokmindenki mástól is hallottam) idén nagyon szokatlan az időjárás errefele, a megszokott többhónapos gány eső helyett hideg van, néha hó, és száraz levegő. Ha már kifizettem a 300 SEK vizitdíjat, akkor gondoltam beszéljünk már meg minden mást is, szóval elmondtam neki minden egyéb szemészeti hátteremet, mondott pár érdekes dolgot, például, hogy nem biztos, hogy szükségem van arra a szemcseppre, amit használok a műkönny mellett, és lehet, hogy meg kéne nézni, mi történi, ha leállok róla pár hétre. Szóval semmiképpen se bántam meg, hogy elmentem.

Itt jegyezném meg, hogy errefele megvalósult az állam és az egyház, izé, akarom mondani a szemészorvos és az optikus szétválasztása: az első foglalkozik az összes szembajoddal, a másik meg felírja a szemüveged, a kettő csak egészen ritka esetekben keveredik. Viszont az a jó hír, hogy nagyon úgy tűnik, nem kell nekem új szemüveg, jó lesz a mostani még ki tudja, meddig.

És ha már orvosok: jövő szerdán megyek illetékes orvoshoz megnézetni, hogy pontosan mim is van a laktózérzékenység helyett (mellett?), addig szednem kell egy gyógyszert, mert az segíti a majd ott végzett teszteket, vagy mi.

Kelt találta tegnap Avishai Cohen,, és én is rögtön rákattantam, jó kis jazz, rendszerint nagybőgővel. Itt van mindjárt egy remek szám tőle:

A Bagaboo táskám mostmár egészen biztos, hogy egy TARDIS (akik nem néznek Doctor Who-t: bigger on the inside): ma belefért öt liter tej, két liter gyümölcslé, két doboz vaj, fél kiló sajt, két uborka, másfél kiló paradicsom, egy kiló paprika, két csomag felvágott, két félkilós kenyér, egy doboz krémsajt, másfél kiló műzli és nyolc doboz joghurt. Mindez egy M-es méretű Bagabooban. Oké, itt már tényleg feszegettem a határait, de még pont be tudtam csatolni a tetejét.

Akik egy kicsit is ismernek, azoknak rögtön feltűnhetett a listából, hogy nem magamnak vásároltam be — (többek közt) a zöldségekkel hadilábon állok erősen, tejet nem ihatok etc. –, hanem megkisérlem újraindítani a céges Frukostklubbent, azaz a Breafast Clubot. Ami nagyjából annyi volt, hogy minden pénteken valaki(k) megszerveztek egy közös reggelit. Ez aztán többféle okokból elhalt, illetve a későbbi újraindítási kisérlet is, de mint tudjuk, három a magyar, ööö, svéd igazság, szóval most kezdetnek én fogom szervezni és csinálni, bár már akadtak jelentkezők segítőnek.

Egyetlen változtatást eszközöltem, a pénteket áttettem a hét első munkanapjára azzal az indokkal, hogy így sokkal jobb indítani a hetet. És mert nagyon belelkesültem, és nem akartam várni a következő péntekig.

Holnap meglátjuk majd, hogy sül el a dolog, egyelőre csak öten hivatalosak a cégből a dologra, bár van már pár extra jelentkező, akik viszont szabin vannak éppen, mert ezen a héten van az iskolákban a tavaszi szünet, és ilyenkor a szülők szeretik kivenni a hetet.

A nagybevásárláson kívül más egyéb érdekes dolgot nem csináltam ma, este megnéztem a Reservoir Dogsot, ami nem fogott meg annyira, bár az mindenképp gyönyörű, hogy kis túlzással egy színdarab a film.

Elsirattam a megosztásokat, megcsináltam a Sharewoodot, most meg bezárják a Readert.

Persze, van még időnk, de már most menkülnek az emberek. A Feedly — ami még a Reader rendszerét használja backendnek, de esküsznek rá, hogy lesz sajátjuk a bezárás után — nemrég 3 milló felhasználóval büszkélkedett, népszerű versenyző a The Old Reader is, ami kifejezetten és bevallottam a ‘régi’, még megosztásokat tartalmazó Readert másolja, és hirtelen megtízszerezte a fizető felhasználói számát a NewsBlur. Mások új olvasókat készítenek, például az az (új) Digg.

Én egyelőre letettem a voksomat a NewsBlur mellett: egyrészt fizetős, ergó valami üzleti model már van mögötte, másrészt nyílt forráskódú, szóval ha esetleg bedőlne, fel tudjuk telepíteni valahova (bár nem triviális). Egyszemélyes vállalkozás, de a srác, aki csinálja, láthatóan éjt nappallá téve, szívét-lelkét beleadva dolgozik az oldalon, ami nem volt felkészítve arra, hogy hirtelen megtizenötszöröződjön a forgalma, de a skálázással kapcsolatos átalakítások elvileg már az utolsó stádiumba vannak, és az utóbbi pár napban már frissültek benne elég gyakran a feedek és volt annyira működőképes az oldal, hogy végleg áttérjek rá.

Bár hiányzik belőle egy-két nagyon fontos dolog (pl. keresés a feedek tartalmában), egyelőre ez lett számomra a leghasználhatóbb alternatíva. Az egyik legfontosabb dolog, hogy van benne igazi megosztás: egymás követése, kommentelés a megosztások alatt, saját weboldal és RSS feed a megosztásokhoz, és egy igen jó bookmarklet. Mindez azért is fontos, mert bezár ugyebár a Posterous is a hónap végén, amit eddig használtam (használtunk többen is) erre a funkcióra: leginkább azért, mert nekik volt a legjobb bookmarkletjük.

Nem mindenki fog azonban a NewsBlurre költözni, amivel nincs semmi gond, virágozzék minden virág (de, gyertek, mind, ide, és akkor mindenki egy helyen lesz! Na, léccilécci!), erre tartom én legalábbis a Sharewoodot, aminek a régi-új funkciója mindenképpen az, hogy összefogja a különböző helyre megosztott dolgokat. Sőt, az oldal egyfajta archívumként műküdik: az összes megosztás megvan az adatbázisban az indulás óta, legalábbis a szöveg, a képek speciel hiányoznak, de ezt lehet, hogy pótolni tudjuk, pl. Posterous backupból, ezen még gondolkozok, hogy lehetne megvalósítani.

Az archívum képbe illik bele az is, hogy amint ráveszem magam, megcsinálom azt, hogy az egyes emberek megosztásai elérhetőek legyenek egy-egy aldomainen (pl. ktamas.sharewood.hu): így van egy központi hely egy adott ember megosztásainak, akárhányszor vált valamelik más megoldásra a megosztásokhoz.

Itt tartunk most. Ami biztos, hogy az RSS (számomra) tovább él, és élni fog, ahogy a megosztás is, szerves részévé vált az olvasási folyamatnak, nem nem tudom elképzelni nélküle a napi feedolvasást. Világmeghódító terveim között szerepel, hogy esetleg majd elindítok egy magyar kottkét. Talán, egyszer. Addig pedig marad a NewsBlur, és a BlurBlogom, ahova osztom a dolgokat mostantól a Posterous helyett.

Délelőtt a gyülekezetben bemerítkezés volt, mint kiderült, van egy nagyon tágas alagsorunk az épületben, ahol többek között a bemerítőmedence is van, itt gyűltünk össze. Természetesen fotóztam, itt van pár kép a dologról.

Előtte azonban videóztam egy kicsit, illetve tesztnek indult az egész, aztán két remek felvétel lett belőle, legalábbis ha a hangot nézzük: teljesen tiszta, nulla torzítás, ha a másodikba nem énekelnék bele, akkor esetleg egy kicsit mégjobb lenne. A kép, nos. Mivel tesztnek indult, így csak leraktam az asztalra, következő vasárnap kicsit jobban fogok készülni.

Aztán kellemesen elszocializálódtam az alkalom utáni fikán, olyannyira, hogy utána kb. annyira volt időm, hogy megebédeljek, és utána beüljek egy rövid órára a múltkor kollegina által mutatott kávézóba. Utána felültem egy villamosra, és elmentem Tracyékhez, a házicsoport vezetőjéhez vendégségbe, ahol egy kivétellel az összes tag képviselte magát.

Az este további részében beszélgettünk, waffle-t ettünk (én két croissantot), felköszöntöttük az egyik lányt, akinek most volt a születésnapja, majd zárásképpen megnéztük együtt a Zoolandert, ami társaságban sokkal, de sokkal szórakoztatóbb, gyakorlatilag végigröhögtük az egészet, bár ehhez biztos kontributált a fáradtság is. Ja, és megkaptam az egyik lány által pestről csempészett fogrkrémeket (Paradontax pride!) és szemcseppeket, így helyreállt a világ rendje. Aztán hazamentünk, újra felragasztottam a sötétítőfüggönyeimet (nem fogom tudni sokáig húzni a karnisok beszerzését…), és lefeküdtem aludni.

Feldolgoztam végre a tetőn készült képeket a videó után, minden további komment nélkül az alábbi galériában találhatóak. Az biztos, hogy muszáj lesz újra felmenni. Sokszor. A képek nagyobban a jobbklikk -> Open Image in New Tabbal lehet megnézni, vagy ebben a facebookgalériában.

A ducttapelt sötétítőfüggöny többé-kevésbé működött, reggel egy kis fény még beszűrődött, ellenben 7:20 körül keltem, ami azt hiszem inkább felróható a felrúgott alvásciklusomnak.

A mai kimozdulós program a tőlem nem túl messze lévő, még a csütörtökön a kollegina által ajánlott használtruhások megnézése volt, amely vegyes eredményekkel zárult, sajnos kevés póló volt az én méreteimbe, ami általában 2XL, néha jó rám egy nagyobbfajta XL-es póló is, de a használtruhásoknál XL és 3XL között bármi jó lehet, de nem nagyon találtam olyanokat, amik úgy igazán tetszettek volna. Farmert kellett volna még vásárolnom, amik azonban (szintén) teljesen összevissza voltak rendezve, és a pólók után már nem volt türelmem egyenként végignyálazni őket és megnézni, melik lehet jó.

Délután bepótoltam a maradék sorozatokat, és már majdnem belekezdtem volna a Life of Pi megnézésébe mikor megjelent a twitteremen az emlékeztető, hogy ma kezdődik a Doctor Who tavaszi évadja, úgyhogy bekapcsoltam az internettelevíziót, elkaptam az előtte lévő, egészen furcsa bit gameshow-t, aztán megnéztem az évadnyitó részt, ami szerintem nem volt olyan rossz kezdetnek, ráadásul Moffat se vette elő kivételesen a lassan nagyon durván elcsépelt eszközeit.

Ezt a posztot már a kedvenc zenei guiltypleasure-realitym nézése alatt írom, holnap gyüli, este pedig megint vendégség, a házicsoport vezetője meg a felesége meghívott minket estére waffle-t enni (na, azt pont nem fogok tudni), meg filmet nézni, meg beszélgetni, szóval elleszünk.

Eljött hát a nagypéntek, az extrahosszú hétvége első napja, amit legelsősorban lustálkodással töltöttem, sorozatokat néztem, instantpizzát ebédeltem, egyedül azt sajnálom hogy nem haladtam a Rosetta Stone-nal, még mindig a második egység első leckéjén vagyok csak túl.

Este elmentem vendégségbe Ulrikához Gregerrel, egy másik kollégámmal. A tacokhoz megvolt minden szükséges kellék:

(a képről hiányzik a lényeg, a tortilla meg a darált hús, de az is volt bőven, természetesen.)

Most jártam először Götebörg agglomerációjában (vö. vidéken), a közlekedés teljesen jó arrafele, a vonat félóránként jár és 25 perc alatt odaért a vonatom a főpályaudvarról (plusz 10 perc séta az állomásról). A svéd kertvárosok, nos, úgy néznek ki mint a kertvárosok úgy általában, csomó faépítési ház, meg páremeletes tégla társasházak. Kicsit sivár így télen még a táj, de nyáron nagyon szép lehet.

Vacsorára tehát megettünk egy csomó tacot, megittunk egy üveg bort — az előző nap a Systembolagetben vásárolt, véletlenszerüen kiválasztott 99 koronás (ez itt árban az alsó-középkategória) portugál bor egészen finom volt. Közben pedig beszélgettünk a cégről, a nyelvről, egymásról és a világ nagy dolgairól úgy általában, remekül elvoltunk.

Kaptam egy nagyon remek svéd nyelvtankönyvet ajándékba, valószínű ezt fogom bújni a jövőben, meg kölcsönvettem egy gyerekkönyvet, az olvasás gyakorlására, mert ugye ezeknek a legkönnyebb a nyelvezete.

Visszafele a vonat felé későeste annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy sikerült pont lekésni a vonatot vissza a városba, az orrunk előtt ment el. Ulrika javaslatára beültünk kicsit melegedni az állomásnál lévő kocsmába-diszkóba, egészen mókás élmény volt, hozta az összes létező falusidiszkó klisét. Aztán megjött a vonatunk és sikerült még pont éjfél előtt nem sokkal hazaérni, hála annak is, hogy a Google adataival ellentétben nem kellett 25 percet várnom a villamosra, hanem valójában csak 7-et.

Kaptam ráadásul Ulrikától sötétítőfüggönyöket, illetve hát olyasmiket, azt mondta, eredetileg moziban használták őket. Otthon megpróbáltam felrakni az ablak előtt lévő karnisra, amit azonban nem terveztek ennyire nehéz függönyökre, és nem nagyon akarta a dolgot, úgyhogy miután az egész kóceráj leesett, elegem lett, fogtam magam, elővettem a fiókból a ducttapet, és szabályosan felragasztottam az éjszakára a függönyöket. Nem egy olyan megoldás, amit hosszútávon fent lehetne tartani, muszáj lesz szereznem új karnisokat, de a dolog működött, és ismét bebizonyosodott, hogy a ducttape a legjobb dolog a szeletelt kenyér óta, és minden háztartásba kell egy belőle.