Szóval igen, errefele a húsvéti hosszúhétvége extrahosszú, jár a péntek, sőt, szokás kivenni a csütörtök délutánt is, akkor már. Az iroda hivatalosan be is zárt 12-kor, bár még maradt bent pár ember, aztán végül én voltam az utolsóelötti fél 5-kor, aki elment.

Produktív munkanap volt ez is, hogy folytassam a klisét, mostanra sikerült kialakítanunk egy tökjó rendszert a melóra, amivel viszonylag jól tudok haladni a dolgokkal, ennek központi eleme a workflowy, amit kb. a kezdetek óta használok, oda írok fel mindent, ott vannak a teendőim, oda jegyzetelek a meetingeken etc., szóval az egyik olyan webes szolgáltatás, ami nélkül kábé nem tudok élni.

Amióta megjöttem Svédországba, azóta méltatlanul hanyagoltam az iPad 2-met, ezen tovább rontott az ájfón megvétele, ami után a nemretina kijelzője borzalmasan néz ki számomra, hogy egy kicsit belemélyedjünk az igazán súlyos fehérembergondjabaja kategóriába. El lett tehát határozva, hogy egyelőre túladok a dolgon, többször gondolkoztam, hogy felrakom a Blocketre, a helyi apróhirdetőoldalra, csak kicsit macera a dolog. Addig halogattam a dolgot, amíg meg nem láttam tegnap, hogy az egyik kolléganőm egy ilyen vásárlásán gondolkozik, rögtön fel is ajánlottam, hogy hát van nékem egy eladó, és gyorsan eljutottunk oda, hogy este találkoztunk, és nyélbe ütöttük az üzletet.

De előtte beszélgettem vele majd’ két órát mindenféléről, mindezt egy igen jó kávézóban, amit jól megjegyeztem magamnak, többek között azért is, mert nyitva voltak este 10-ig, de ezenfelül nagyon hangulatos hely, és finomak a teasütemények. Az eredeti találkozóhely az én sarki kávézóm lett volna, ami azonban 10-6-ig van csak nyitva.

Érdekesség, hogy errefele teljesen normális utólagos utalással fizetni, én odaadtam az iPadet meg a tartozékokat, és elküldtem neki a számlaszámokat, a pénz pedig megjön majd kedden, mert ugyebár kezdődik a hosszúhétvége. Tabletügyileg egyelőre kivárom az áprilist, bejelent-e bármit az Apple, aztán meglátjuk.

Holnap este pedig Vendégségbe Megyek, mint az Igazi Felnőttek, Ulrikához, viszek bort, darálthúst, reszelt sajtot és tortillát, mert tacot eszünk.

Szerda este elmentünk újra tollasozni a házicsoporttal, ezúttal én szerveztem a dolgot, és ezzel asszem sokszorosan megdőlt a régi mantrám hogy, á, én, én nem tudok szervezni. Valójában egyre jobban csinálom ezt a szervezősdit, már-már élvezem.

Tollasozni meglepően olcsó errefele: 160 SEK/pálya/óra, és ráadásul a dupla pálya ugyanannyiba kerül, mint a szimpla, szóval naná, hogy két duplát foglaltam, főleg, mert olyan 6-8 ember volt várható. Végül heten voltunk, és olyan rendszerben játszottunk, hogy négyen az egyik duplapályán, ketten a másikon, egy ember pedig pihen, és minden játék után rotálódunk eggyel arrébb, ergo mindenki játszott jópár dupla és minimum két szimpla meccset. További költség volt még két ütő, mert csak négy volt a társaságban, ez volt még plusz 30 SEK, szóval a végén 380 SEK-et osztottunk hétfele, potom két rugó fejenként, az itteni viszonyokban iszonyat olcsó. Én pedig lehet, hogy lassan beruházok egy rendes ütőbe, mert a béreltek iszonyat pocsékok voltak.

Az az egy óra jól lefárasztja az embert, pláne, ha egyedül játszik, és nem párban, bár már beszéltünk arról, hogy esetleg a következő alkalommal két órára jövünk. Az biztos, hogy tollasozni iszonyat jó móka, rendesen megmozgatja az embert, ha lehetne, minden héten csinálnám.

A påsklunch svéd húsvéti szokás: az emberek összegyűlnek, mindenki hoz valamit, majd közösen elfogyasztják ezeket.

“a kajákat a blogba magyarázattal plíz”, mondta Veve, hát akkor, ezek voltak a mi påsklunchunkon. A képek minőségéért elnézést kérek, a dokumentálásra mentem rá nagyon, nem a fotóművészeti aspektusra:

Volt még továbbá kötelező barnakenyér, knackebröd, vaj, sajt, mert az mindig kell.

Összességében élveztem a dolgot, bár ezt a hal dolgot még erősen szoknom kell, a lazacot már megeszem, de azt könnyű, mindenki azt mondja, hogy az a legkevésbé halízű hal. A heringből a mustáros egészen jó volt, bár ahhoz kell valami jó köret, kollégák szerint knackebröddel egészen jó.

A munka és a szociális élet megintcsak a blogolás rovására ment, azért igyekszek most, a hosszúhétvégén pótolni, amit lehet. Itt húsvét alkalmából nem csak a hétfőt, hanem a pénteket is megkapjuk munkaszüneti napnak, sőt, szokás hogy csütörtökön már csak fél napot dolgoznak az embek.

Kezdetnek megmutatom ezt a videót, amit szerdán lőttem. Felmentem tetőre a cégnél, egyszerűen gyönyörű ott fent, és körbejárkáltam egy kicsit. Lesznek majd képek is.

Igen, fúj a szél a mikrofonba és helyenként helyenként belelóg az ujjam a képbe, de ennek ellenére szerintem van benne élvezhető tartalom.

Ez pedig egy panorámakép, amit szintén ott lőttem (kattra nagyobb, érdemes, mert, nos, kicsiben túl kicsi):

Az a legjobb fényképezőgép, ami éppen nálad van, mondja az ezeréves közhely, és ezt módosítanám arra, hogy az, ami a kezedben van: a legelső naptól kezdve a telefonommal fotóztam, mikor megérkeztem Svédországba. Ez nem változott azóta sem: az S90-emet kb. ötször használtam az elmúlt két hónapban, leginkább akkor, amikor kellett valami igazán jó minőségű kép valamiről. A filmes Canonetemmel egy darab képet nem lőttem. A Nexus S-sel azonban fotózgattam folyamatosan, és az egyik ok, ami miatt aztán ájfónt vettem, a kamerája volt: mint azt már korábban leírtam, egyszerűen tényleg elképesztően jó képeket csinál önmagához képest, a mobilfotózással már eljutottunk a 20-30 rugós kompakt gépek minőségéig sok szempontból, sőt, bizonyos szempontból még jobb is náluk.

Amióta megvan az ájfón, több, mint 400 képet lőttem vele, ha ebből kivonom a mindenféle duplikátumokat, teszteket, akármiket, még akkor is 200 felett vagyok, mindez egy hónap alatt. Nem tudom, mikor fotóztam utoljára ennyit. Miután végigzongoráztam a különböző fotós appokat, öt maradt meg aktív használatban:

– A beépített Camera.app, általában amikor gyorsan kell valamit fotózni

– A Camera+, aminek a legjobb fícsörje, hogy külön beállíthatod a fókuszpontot és azt, hogy honnan mérje a fényt, ez néha muszáj, néha meg csak jó játék

– A Hueless, fekete-fehér fotózáshoz

– Az Instagram, megosztásra, meg a négyzetes fotózásra (lsd. lentebb)

– És a SnapSeed, gyorsabb szerkesztésekre.

Az Instagramot több okból szerettem meg nagyon: ebből az egyik az 1:1-es képarány. Arra jöttem rá, hogy én az olyan fotózásban, amikor nem emberek fotózok, a szimmetriát, illetve a mintákat keresem főleg, és ez a képarány különösen jó erre. A másik természetesen a dolog szociális aspektusa.

Kelttel beszélgettünk többször arról, hogy tulajdonképpen miért is fotózunk? Én (nem olyan hosszas) gondolkozással arra jutottam, hogy elsősorban azért, hogy megosszak dolgokat másokkal. Nem mintha ezt olyan nehéz lenne észrevenni, a fotóimat évek óta feltöltöm a facebookba, a mobilos képek is mennek a szociálismédiába, satöbbi. Ez alapjába véve határozza meg azt is, hogy mit és hogy fotózok: mindent, amit megosztásra érdemesnek találok. És ebben belecsúszik az is hogy egy fotóművészeti szempontból rossz képet is megosztok alkalomadtán, ha van annak valamiféle kommunikációs értéke.

Ettől függetlenül egyáltalán nem tettem le arról, hogy jó képeket csináljak, erre továbbra is törekszem, bár egy ideje sokkal nehezebb, mert én alapvetően embereket szeretek leginkább fotózni, és arra most éppen ritkán van alkalmam és technikám. De legalább fejlődik más dolgok fényképezésében. Ami biztos, hogy bizonyos határokat megszabtam magamnak: effektezni nem effektezek, kereteket egyelőre nem használok, és az Instagram “rakj rá +50 kontrasztot” gombját összesen, ha háromszor nyomtam meg az elmúlt két hónapban.

A fotózásban egyébként nálam az újdonság varázsa is jelentős motiválóerő: az új kamera új játék, és pár hétig az átlagosnál sokkal gyakrabban fotózok ebben az időszakban. Az ájfónnál is tudom, hogy előbb-utóbb elfogy majd ez, és akkor valószínű egy ideig kevesebb képet fogok lőni — ez talán már most elkezdődött. Viszont azt megfigyeltem, még az S90-emmel kapcsolatban anno, hogy az újdonság varázsa utáni mélyrepülés után beáll a dolog egy szintre. Erősen valószínű tehát, hogy idén az ájfónnal fogok fotózni az esetek túlnyomó többségében, csak a frekvencia fog ingadozni kicsit.

Ez volt az elmélet és a duma, ma végigfotóztam a céges påsklunchot, majd felmentem a tetőre és csináltam ott is egy csomó képet (gyönyörű a kilátás) meg egy videót, de ezt majd egy másik posztban, hamarosan.

Megvette ma az összes létező jegyet a májusi konferenciához, és eldöntöttem azt is, hogy május 2-14 között leszek pesten, ami a legjobb kombinációja az időnek és a szabadnapoknak, két nap konferencia, kettőn utazok, és kilenc teljes nap szabad, így lesz időm mindenkivel találkozni-sörözni-gitárhősözni-ebédelni-vacsorázni-egyéb (kivánt tevékenységek aláhúzandóak). Ahogy számolom, minden napra jutni fog valaki-valakik.

Mondjuk vicces, azt számoltam, hogy lehet, még spórolni is fogok a nyaralásommal, a repjegyet a konferencia miatt a cég fizette, a szállás ingyen lesz, Pest meg ugye olcsóbb minden tekintetben. Mindenesetre addig is van még egy teljes áprilisom, az alatt például be kéne fejezni legalább az első szintjét a Rosetta Stone-nak.

Ma nem nyelvtanultam, mert mire hazaértem, addigra kezdődött a már pár napja emlegetett interjú, ami szerintem egészen jól ment, ha kivonjuk azt, hogy folyamatosan lecsúsztam a székről és ezzel párhuzamosan kifele a képből, meg hogy még mindig sokat ööö-zök. Ehhez kapcsolódik konkrétan a dolog, majd egyszercsak feltűnik az arcom egy videóban, vagy idéznek tőlem cikkben.

Holnap lesz a cégben påsklunch, azaz húsvéti ebéd, amire mindenki (aki részt vesz) hoz valamit, és aztán közösen megesszük őket. Most nézem a listát, lesz hal, töltött tojás, saláta, kenyér, mindenféle sajtok, krumpli valamilyen formában, tejföl, vaj, hagyma, citrom, sör, spárga, pesto, valamiféle sausage (jó magyar fordítást erre a gyüjtőszóra kommentekben várunk), meg påskmust, az ital, amit ilyenkor a svédek inni szoktak. Nekem speciel gőzőm se volt, hogy mit kontributáljak a dologhoz, úgyhogy vettem két üveg üdítőt jobb híján. Valószínű remek közösségi élmény lesz.

Aztán este megyünk tollasozni megint a gyülekezeti házicsoporttal. Utána már csak egy csütörtök van, és jön a hosszúhétvége. Amire még szervezni kéne dolgokat.

Befejeztem az előbb a Rosetta Stoneban a második egység első leckéjét, már tudok tizenkettőig számolni, tanultam még pár szót, meg a birtokos alakokat vettük. Az utóbbival kapcsolatban bele is futottam egy olyan furcsaságba (“hans” vs. “sin”), amit egyszerűen nem értettem, egy ponton feladtam, és kigugliztam a dolgot, a megoldás természetesen az, hogy ez egy olyan nyelvi koncepció, ami hiányzik az angolból. Konkrétan, a svédben van reflexive possessive pronoun, magyarul visszaható birtokos névmás, amit akkor használunk, ha E/3-as alakról van szó és a birtok a mondatban már korábban megjelölt birtokos tulajdonában van. Szóval megkülönböztetjük, hogy Józsi a saját almáját eszi éppen, vagy sem. (A svednyelv.uw.hu egy remek oldal, a blogposzt publikálása után megyek és elveszek benne.)

Itt amúgy az a már sokat elismételt dolog jött képbeg, hogy a Rosetta Stone kifejezetten úgy akar tanítani, hogy nem ad fordítást, én viszont kényszersen fordítok mindent vissza angolra, és ezen buktam most el, bár állítom, hogy kicsit jobban is megcsinálhatták volna a dolgot.

Pozitív fejlemény a nyelvtanulással, hogy ma sikerült egy USB-s mikrofonos fejhalgatóval helyesen kimondani a programnak a hatos számot.

A munkába ma délután nagyon belelendültem a programozásba, meg elkezdtem szervezni rögtön két dolgot is, amik ha beindulnak, baromi jók lesznek, holnap szervezem tovább ezeket.

Bocsánat, muszáj megnyomnom a publish gombot, elvesztem a fentebb említett oldalban. Holnap folytatjuk.

Az egészséges életmód jegyében mostmár hetek óta pontosan ugyanazt reggelizem:

Hat darab vajas knäckebröd, ráadásul 100%-ig teljes kiörlésű lisztből! Meg egy doboz kóla. Jó, szóval valójában semmi köze sincs az egészséges életmódhoz, egyszerűen így alakult: egyik reggel reggelizés nélkül mentem be az irodába, és ott mindig van (többféle) knäckebröd is, vaj is, a kólát azt speciel én vettem. Mire észbe kaptam, addigra meglett a mindennapi reggeli. Valószínű a cukorfüggőségem mellékterméke amúgy, ugyanez pl. egy pohár hideg vízzel a kóla helyett közel ehetetlen számomra.

Ma éreztem át először igazán azt, hogy milyen az, amikor az ember retteg megszólalni egy idegen nyelven. Az angoltanulásnál valahogy soha nem állt fent ez probléma nálam (vagy csak nem emlékszek rá). Most, hogy már-már értelmes mondatokra hasonlító dolgokat tudok produkálni, elterveztem, hogy elujságolom mindezt svédül a gyülekezetben pár embernek, esetleg váltok velük pár egyszerű mondatot, de amikor rá került volna a sor, nem bírtam rávenni magam, és maradtam az angolnál. Ettől függetlenül muszáj lesz belekényszerítenem magam olyan helyzetekbe, amikor svédül kell, hogy beszéljek, lehetőleg minnél többször, mert különben sose fogok rendesen megtanulni.

A nap további része egyébként viszonylag eseménytelenül telt, a gyülekezet után elmentem ebédelni a Jensen’sbe, illetve csak akartam, mert öt perc után meguntam az egyébként mindig ott álló hatalmas sort és inkább vettem hazafelé ebédet a sarki vietnámi bódénál. Papíron jó lett volna a kaja (currys-tojásos rizs, hagyma, zöldbab, répa, csirke), gyakorlatilag egészen ijesztően íztelen volt az egész, a helyzetet a hozzá adott csípős szójaszósz ráöntése mentette meg valamennyire. A délután maradék részében pedig a Portlandia 3. évadját nézem.

Kellene lassan valami új tevékenység az ilyen hétvégékre, hétközbeni unalmas estékre. Holnap munka, megjön a második fizetésem, lassan két hónapja vagyok itt és wow, mennyi minden történt azóta.

Befejeztem az első egységet a Rosetta Stone első szintjéből. A végén lévő ‘vizsga’ kicsit ijesztő volt, ott nem cicóznak, egész mondatokat kell alkotni a semmiből, ergó meg kell bizony magadtól szólalni. Sikerült elsőre olyan 8-ból 6-ot, másodszorra olyan 8-ból 7-et eltalálni, ami szerintem elég jó. A program mindkétszer 87%-ot írt, de ez csalóka, mert volt, ahol a szoftver hangfelismerője kivételesen nem ellenem dolgozott.

Merthogy a Rosetta Stone — 3-as verzió, azóta van valami 4-es, lehet, javult — gyenge pontja egyértelműen a hangfelismerés. Semmiképp se rossz, az esetek többségében működik, de van mindenféle háklija, amire nagyon oda kell figyelni mikor beszél az ember. A szótagok egy részét mindig ilyen hangsúllyal és hanglejtéssel kell mondani, más részét mással, a mondatoknál nagyon kell figyelni a sebességre és a hanglejtésre, főleg a kérdő mondatoknál, ahol kérdőbben kell mondani, mint ahogy a szoftver mondja, és ahogy utánoznád. Kicsit úgy érzem, aránytalan pontosságot vár el már rögtön az elején, és ez kombinálva a fenti egyéb hülyeségeivel azt eredményezi, hogy egy idő után már nem arra koncentrálsz, hogy jól mondd az adott szótagot-szót-mondatot, hanem úgy, ahogy a szoftver szereti.

A dolog ma, az utolsó leckénél akasztott ki teljesen egyébként, amikor tíz perc folyamatos próbálkozás után se volt hajlandó sehogy felismerni azt, hogy ‘sex’ (6, hat), akármilyen hanglejtéssel, hangerővel, hangsúllyal, hangmagassággal próbálkoztam, és kénytelen voltam feladni a dolgot. Meglátjuk, hogy hosszútávon ez mennyire lesz probléma, a beszédet amúgy is szeretném gyakorolni élő emberekkel, muszáj, már több szálon elindultam ezzel kapcsolatban.

Aztán lehet, hogy ott rontom el az egészet, hogy a Macbook beépített mikrofonját használom, és nem egy rendes mikrofonos fülest, ezt majd kipróbálom, de kétlem, hogy úgy igazán javítana a dolgokon. Ne legyen igazam.

Mindenesetre az első egység után tudom az alapszineket, olyan 40-50 szót, alap mondatszerkezeteket, kezdek ráérezni a nyelvben lévő hasonulásokra és a különböző főnévi nemekre ill. igekategóriákra, el tudok hatig számolni, fejemben van egy csomó kiejtésbeli furcsaság amit meg fogok ám szokni előbb-utóbb, és még sorolhatnám, meglepően sok információt tudnak beleszorítani kb. 6 órányi tömény tanulásba.

Iszonyat intenzív a dolog, esélyem sincs letolni egy leckénél többet egy nap, másfél óra folyamatos tanulás után képtelen vagyok belekezdeni egy újba. Viszont úgy tűnik, muszáj egy-egy leckét egyben letolni az összes részével, nem lenne jó ötlet pl. elszórni egy nap folyamán, vagy ilyesmi, legalábbis nekem nem.

A módszertan maga, mármint hogy explicite nem ad fordítást, összességében működik. Még jobban működne, ha az angoltudásom miatt nem éreznék ösztönös, erős késztetést, hogy mindent visszafordítsak fejben, amit már megértettem csakazértis, és az olyan szavakat, amik eleve hasonlítanak, az angol megfelelőjük alapján azonosítsak be. Ez utóbbi mondjuk azt hiszem, természetes. Néha azért hasznos volt, hogy bizonyos szerkezeteket, szavakat beütöttem a Google Translate-be, így megértettem bizonyos dolgokat kicsivel hamarabb. Ha nem küzdenék ellene, akkor is működne a szoftver, csak kicsit később értenék meg, illetve raknék össze dolgokat.

Holnap gyülekezet, igyekszem majd a frissen felszedett svédtudásomat hasznosítani.

Ma reggel jött szembe twitteren — köszi kisPocok –, hogy akciós a Steamen a YNAB, a kedvenc költségvetés-programom. Több, mint fél éve használom, és nekem, aki egészen pocsékul tud bánni néha a pénzével, iszonyat bevált, egyszerűen működik, ellentétben az előtte próbált saját és egyéb excel vagy Google Spreadsheets-alapú módszerekkel. Pláne úgy, hogy van ájfón/android app hozzá, amivel azonnal be lehet útközben ütni a programba a vásárlásokat, én nagyon rászoktam erre. Szóval még nyolc és fél óráig a 60 dolláros / 50 eurós ár helyett potom 17 euróért lehet megvenni. Igen, ez egy asztali flash app, de tegyük félre az előitéleteinket, mert tényleg jó.

Van hozzá egyébként egy négylépéses filozófia is, amit egyáltalán nem kötelező követni, ellenben nem tartalmaz hülyeségeket, érdemes elolvasni a weboldalukon.

(A Steamről vásárolt verzió sajnos hozzá van kötve a rendszehez, ergo elindítja a Steamet a YNAB inditásához, ami szoftver esetében teljesen nonszensz. Szerencsére miután fizettünk, kapunk egy rendes szériaszámot, és ha utána letöltjük a webről a ‘sima’ verziót, abba csak beütjük a kódot és megy.)

((Disclosure: ezért a posztért nem kaptam egy fillért se a szoftver készítőitől, vagy ilyesmi. Pedig.))