Published May 6th, 2007 (Írásbeli hét előtti vasárnap, visszanéztem.)

Tegnapelőtt.

Apám: Fiam, készültél egyáltalán az érettségire?

Én: Hát, nem igazán.

Apám (anyámnak): Apja fia.

(citation)

Az van, hogy belehallgattam az idei WOW-ba — minden évben kiadott CCM (keresztény könnyűzenei) válogatás –, és bár az utóbbi pár évben mintha ellaposodott volna, a mostaniban egyelőre kellemesen csalódtam, jópár dal tetszett, de a loop ezen állt meg, ez megy körbe-körbe egy ideje.

Úgy történt, hogy kelt fülest kapott, hogy a józsefvárosi piacon mindenféle érdekes mobiltelefonok vannak, ki is mentünk hát múlt szombaton viával hármasban. Érdekes mobiltelefonokat ugyan nem találtunk, de átverekedve magunkat a tucatnyi ruhaáruson, villogó napszemüvegeken és rózsaszín szőrös bilincseken, egyszercsak egy vietnámi kajálda előtt találtuk magunkat, ahol magyarul csak a legfontosabb helyeken voltak kiírva többé-kevésbé az ételek nevei, és a helyi erők is jelentősen képviselték magukat, egyszóval autenikus hely volt, bizonyítékként le is fotóztam nektek az étlapot:

Közfelkiáltással levessel indultunk, úgy alakult, hogy lett kis, közepes és nagy adagunk is mindhárom fajtából (csirke, marha, rák). Illetve, ez így nem igaz, mert az adagok valójában a nagy, a nagyobb és a mégnagyobb jelzők mentén mozognak:

Egyszóval a levesek betermelése után egyikünk se tudott további fogásokat elfogyasztani, abban azonban mindannyian egyetértettünk, hogy ide mindeképpen vissza kell jönni, mert a vietnámi kaja, vagy legalábbis a leves (amit, mint kiderült gyors wikipediázás után, phởnak hívnak) igen menő és finom dolog.

Kelt és gazs futott még egy bónuszkört előző vasárnap (ekkor készült a lenti sakkos kép), majd közösen vissza is tértünk ezen a szombaton karexszel megerősödve újra jól beebédelni, és megint elkövettük azt a súlyos hibát, hogy a levessel kezdtünk, így több fogásra ismét nem jutott hely a gyomrunkban, pedig mostmár többünk ráedzett kihagyott reggelikkel és egyéb szofisztikált technikákkal. Legközelebb három napig böjtölünk előtte, vagy ilyesmi.

Mindenképpen essen pár szó a kajálda mellett üzemelő kisboltról (illetve egy másikról, a 28-as megállójában), ami köröket ver egzotikusságban a vásárcsarnok aljában üzemelő ázsiai boltra is, a teljesség igénye nélkül az elmúlt két hétben láttunk és/vagy vettünk mangós és almás üdítőitalt, szójatejes tápiókagolyós fekete és édes világos herbal teát, tubusos wasabit, tamarindot, szárított leveskeveréket, édes-babos-jeges üdítőitalt, ezerféle ízes-csípős szószt, tofut még hideg vízben tárolva és száznapos kacsatojást. (Kedves közjáték volt, mikor az egyébként igen kedves eladólány sem tudta pontosan megmondani, mi is van a hűtőben lévő, első blikkre kőrözöttnek kinéző valamiben. Miután konzultált vietnámiul az édesapjával (?), annyit mondott, hogy “hát ööö húsok vannak darálva benne, vagy ilyesmi”.)

Egy gyors google alapján egyébként minden bizonnyal Budapest ugyan nem biztos, hogy egyetlen, de mindenképp az egyik legautenikusabb vietnámi étkezdéjéhez jutottunk el. Apropó, eljutás: a középső kapun kell bemenni, a hatalmas toronnyal szemben, és menni egyenesen a piac felől relatív északnak a pályaudvar fele, és cca. 20 méter után beleütközik az ember. Így néz ki:

És van itt hozzá a térkép is, biztos, ami, sőt, megküzdöttem a vietnámi billentyűzetkiosztással, és készült 4sq venue is, a hely nevével, meg minden, ha elég közel vagytok és rákerestek ékezetekkel, hogy “büfé”, ki kell(ene), hogy dobja.

Szóval, ki jön ki a következő szombaton is?

P.S: A piacon emberek nagyon lelkesen játszanak kínai sakkot:

(A lelkesedést a kép épp nem hozza át, a sakkot viszont igen.)

The most irritating example in GNOME 3.0 is the deliberate decision to leave the reboot and shutdown options off of the system menu by default.

[…]

Fortunately, there is an easy fix. You simply have to install the gnome-shell-extensions-alternative-status-menu package from the Fedora repository.

[…]

In the default configuration, users can no longer see files and folders on their desktop.

[…]

One of the most controversial design decisions in GNOME 3.0 leading up to the desktop’s launch was the removal of the minimize and maximize buttons from window titlebars.

[…]

Az egesz cikk tanulsagos, mindenkepp erdemes elolvasni. Fel fogok valamire rakni egy Fedora 15-ot mostmar es megnezni, milyen meglepetesek vannak meg ezen felul…

(az ‘easy’ kiemelese tolem. yum install nagyon-hosszu-pekizsnev, easy fix, mi?)

Mostanaban ilyesfajta indiepopot hallgatok.

Lenka mix

Tracklist:

1. Bring Me Down
2. Don’t Let Me Fall
3. Dangerous and Sweet
4. Trouble is a Friend
5. Two
6. My Heart Skips a Beat
7. Roll with the Punches
8. Here to Stay
9. You Will Be Mine
10. Shock Me Into Love

Guiltypleasure rovatunkat hallhattak.

(Zarojel, lassan mixsorozatot tudnek csinalni azokbol a zenei mufajokbol, amikre eletem egy korabbi pontjan meg azt mondatam, hogy “aaa ilyet sose fogok hallgatni”)

Anno mikor felkapott lett a tumblr, lefoglaltam gyorsan a nickem, hatha egyszer talalok neki egy usecase-t, ami nekem is tetszik. Aztan mikor radobbentem, hogy a kvazi idezetgyujtemenyemet nem backupoltam par napja, kelt bedobta a sajat, erre a celre fenntartott postrjet, rajottem, vegre lesz mire hasznalnom a tumblit. Ugyhogy quotes.ktamas.com, ide rakjuk a jovoben.

Tegnap belenéztem a tegnapelőtt megjelent 15-ös Fedorába — milyen naprakész vagyok, mi —, ami már ezt az új Gnome-ot használja alapból, és a kipróbálása közben többször akaratlan szolmizáláson kaptam magam: dó-ré-mi-mi-mi? Bemutatnék nektek néhány showstopper jelenséget, fenntartva annak lehetőségét, hogy mégis én vagyok ehhez túl hülye.

(nfol irt a Gnome Shelles elmenyeirol, erre irtam egy kommentet, amit kicsit atszerkesztettem blogpostra, mert jol leirja a velemenyem a jelenlegi desktoplinux-ecosystemrol)

Hogy is allunk is most desktoplinuxilag?

Van a Unity, amivel az tortent, hogy — legalabbis kivulrol ez latszik — egyszeruen a Canonicalnal fent nagyon toltak, hogy kell gyerekek ez 11.04-be, ha beleszakadunk is, hat benyomtak nagy nehezen, es latszik hogy igen, ez igy, ebben a formaban nem jo. A launcher resze peldaul konkretan lagolt nekem egy viszonylag jo gepen (jo kis Thinkpad x61). Igen, beirtam az app nevenek elso par betujet, nyomtam volna az entert, de a rendszer meg keresett. Gnome Classicon bezzeg ott a jo kis gnome-do, [super]+[space], beirom, enter, indul, tiszta workflow, tiszta sor. Itt meg varnom kell a programinditasra, na, ilyet nem jatszunk. Lehetne ez jo is, csak kell meg legalabb egy ev neki, kar hogy igy bele lett eroszakolva a rendszerbe.

Masik oldalon ott van a Gnome 3 (Gnome Shell), amit viszont UX-es sajnos nem latott. Mikor meglattam az elso screenshotokat, akkor az elso gondolatom az volt, hogy ez igy ugye komoly, mert viccnek igen durva lenne. Nem fogom reszletezni vele a problemakat, mert egyreszt hasznalni — szerencsere — nem hasznaltam, csak a screenshotokat es az irasokat lattam, de epp eleg is volt, a fent linkelt posztban nfol reszletesen bemutatja es kifejti a dolgot.

Az UX-hez ertes hianya persze altalanos problema linuxon: gimp, pidgin, rhytmbox, banshee, gwibber, mondjammondjammondjam meg? Es ez az upstreamen hatvanyozottan ervenyesul.

Es hogy miert szuletett a Unity, es miert nem a Gnome Shell kerult az Ubuntuba? a Canonicalnak es az upstreamnek vannak, khm, kisebb nezetelteresei mostansag, az elobbi folyamatosan huz el sajat iranyba. Volt az a nezetelteres a libappindicatorral, amit, nos, mindenki a szivere vett, one thing led to another, akit erdekel a teljes sztori az innen induljon ki es kovesse a linkeket. De az Ubuntu amugyis huz el evek ota az upstreamtol egy sajat iranyba.

A Unitys felrelepes ellenere mindenesetre szerintem latszik, hogy a Canonicalnal helyenkent lattak mar UX-et. Hangsulyozom a helyenkentet, az Ubuntu is verzik ezer sebbol ilyen szempontbol, de az upstreamnel fenyevekkel jobb mar most, sot, mar evek ota. Legutobb tan Fedora 12-ot hasznaltam, abban peldaul defaultbol bunronda font smoothing volt, mig az Canonicalnak az elmult egy-ket evben sikerult addig reszelni az Ubuntut, hogy jelenleg szebbnek tartom a font smoothingjat, mint az OSX-et (es valahol ez is a szo szoros ertelmebe vett User Experience resze). De hozhatnek meg fel olyan peldakat, hogy az Ubuntu kovetkezetesen raallt az elejetol a sudora — ami az atlagfelhasznalonak jo –, mig a Fedora, as far as I know, mai napig su-zik, kulon root jelszoval, mindennel, na ezt a modelt se az OSX (programtelepiteskor kvazi sudo van) se a Windows (UAC) nem koveti jelenleg, okkal. Vagy az Ubuntu default kinezete koroket ver a mostani vanilla Gnome Shellen alapulo Fedorara, tudom, ez szubjektiv, meg meg lehet persze valtoztatni, de szamitanak a defaultok, nem is keveset. Meg sok egyeb apro dolog. Mindezek miatt mindenkepp az Ubuntut tartom a helyes desktoplinux-iranynak.

Es ha mar linux… az Ubuntusok csinaltak egy sajat shellt (Unity), par honapja jelentettek be hogy az X-et is le akarjak cserelni hosszutavon. Namost, innen mar csak egy lepes lehet az, hogy a monolitikus linux kernel felol elmozdulnak valami tisztesseges — termeszetesen posix-kompatibilis — hibrid es/vagy teljesen mikrokernel iranyba, nem veletlen hasznal hibrid kernelt mindket masik nagy platform a Windows NT illetve az OSX ota.

Es egyszercsak azt vesszuk eszre, hogy eljott a desktop linux eve, ami mar nem is linux, hanem az Ubuntu OS.

Disclaimer: az iromany helyenkent csunyan altalanosit, valamint a tobbi disztribuciot es pl. a teljes KDE-s ecosystemet egyaltalan nem ismerem, ezert nem is emlitem.

Update: irt az ars is par, khm, problemarol.

(egyszer kell irnom hosszasabban is egy erzelgos bejegyzest arrol, mennyi remek embert ismertem meg a twitternek koszohetoen, tobbek kozt a mostani legjobb barataimat)

Hallottam tegnap egy nem tul jo Lovolde Ter feldolgozast, emiatt rogton elovettem az eredetit, es mire eszbe kaptam, mar a Hungaroton oldalan talaltam magam, ahol egy iTunes CD araert hamar meg lett vasarolva a 90-ben kiadott Ez Van CD (ami ket regebbi vinyl osszedolgozasa, ha jol ertem). Alabb embedelem a jelenlegi kedvenc szamot rola, szol tehat Kern Andrastol a Pesten Szulettem: