Damage igen remek harmadik sarkanykazettas mixtapejeben akadtam erre a dalra, ami azota is megy korbe es korbe es korbe es korbe es korbe es…

A The Daily What (is) linkelte az alabbi videot:

Elsoosztalyu acapellat jatszanak a Yeshiva University diakjai, akik The Maccabeats neven kezdtek zenelni par eve. Elso nagyobb dobasuk a tavaly marciusban kiadott Voices from the Heights CD-juk volt, amin megtalalhato egyebkent Matisyahu One Day c. daljanak sajat valtozata. Az igazi sikert azonban egy tavaly ev vegi slager, a Hanukas Candlelight hozta meg (ami egyebkent egy nagyon rossz Taio Cruz szam fantasztikus atdolgozasa). A mostani, fent embeddelt dal pedig Purimra keszult. Ez is atdolgozas, es eredetiben szinten rosszabb.

(Kellemes meglepetes volt, hogy az iTunes Store tenyleg DRM-mentesen adja manapsag az osszes zenet — cserebe teleszemeteli a fajlt a szemelyes adataiddal, biztos ami. Es persze az ebayes gift cardos kort se nem usszuk meg)

Nem tudom nem megorokiteni itt — kicsit a gyerekemnek erzem, az alapjait meg en irtam le tavaly osszel –, hogy kikerult a publikus az internetre az M3, avagy a Magyar Meetup Manifesto neven futo projekt. Adam irt a hattererol, a lenyeg az, hogy leirtuk — osszessegeben majd’ egy tucat ember dolgozott rajta –, hogy szerintunk hogyan erdemes csinalni egy meetupot. Olvassatok, terjesszetek, hasznaljatok egeszseggel, ilyesmi, sot, meg irni is lehet bele, csak kerni kell.

M3 – Magyar Meetup Manifeszto

Igazabol mar boldog-boldogtalant es a teljes szocialmediat ketszer oda-vissza spameltem azzal a tennyel, hogy kijott Matisyahu legjobb CD-jenek, a majd’ 6 eves Live at Stubb’s-nak a folytatasa (nagyon kreativ, Live at Stubb’s, Vol. II neven). Magarol a tizszamos CD-rol sajnos lemaradt tobb igen jo szam is (pl. a Jerusalem, vagy mikor Matisyahu beatboxol) es ezeknek joresze csak a hiperszuper 75 dollaros super extreme special turbo editionhoz jar. Csakhogy es de. A masfeloras koncertvideo — ami meg par napig teljes egeszeben meghallgathato a youtube-on — az a masfel ora egyben, az valami egeszen zsenialis, a CD-rol mar el is feledkeztem, es csak ezt hallgatom. A 480p-s verzioban egy meglepoen hallgathato 96 kbps-es AAC hangsav talalhato, hasznaljatok tehat az ezernyi youtubevideo-letolto szolgaltatast ti is amig meg lehet vegyetek tehat meg a DVD-t. Embedelve pedig szol a Jerusalem CD-s verzioja.

A fent emlitett koncertvideoban tunik fel egy bizonyos Yehuda Solomon, aki a Moshav Bandben jatszik egyebkent, leginkabb vilagzenet, meg hallgatom a Misplaced c. CD-juket, amelyen kulonbozo mufajok keverednek egeszen zsenialis modon, meg csak a lemez felenel vagyok, de eddig majd’ minden dal megerne egy kulon postot. Engem mindenesetre mar a legelsovel egeszen durvan megvettek kilora, amibol alabb embedeltem egy live verziot, aminek ugyan nem 100-as a keverese, de jobbat nem talaltam sajnos.

Nem mai darab, meg decemberben tunt fel Idan Raichel facebook-falan a kozos szama India.Arie-vel, amibol lemez is lesz egyszercsak nyar fele, es az nekunk ez alapjan egeszen biztosan jo lesz.

(ez szolt az eheti Chuck vegen)

Jack: How far is Alaris anyway?

Teal’c: Several billions miles away.

Jack: It’s gotta be a record!

Es akkor 15 masodperccel a dal kezdete utan megallitottam az aktualis FNL reszt, kikerestem miez, megkerestem a youtube-on es azota ez megy… (najo, visszakapcsoltam az FNL-t egy ido utan, de loopolni fogjuk ezt.)

A Doctor Whoban az az érdekes dolog, hogy mindenkinek sokszor mereven más a véleménye róla, ez ki is jött madélután a twitteren, emiatt jutott eszembe, h még nem írtam le az enyémet, pedig meg akartam tenni anno, mikor befejeztem a sorozat első négy évadját.

Utazzunk is vissza az időben cca másfél évet, mikor felfigyelve, hogy több barátom is lelkes Doctor Who rajongó, úgy gondoltam, bepróbálom, leszedtem az első rész, és megnéztem. “Mi ez a gagyi izé és mit esz rajta ennyi ember?” – jegyeztem meg, majd ott is hagytam az egészet. Aztán eltelt egy év, és kijött a Waters of Mars c. negyedik évadbeli special amit valamiért leszedtem (még egy esélyt megérdemelt), és egészen jó volt, és akkor már jött a nagy évadzáró End of Time, ami szintén nem volt rossz (annak ellenére h kb semmit se értettem belőle, naaagy évadzáró, ugye) így leszedtem utána a második évadot (az elsővel rossz emlékeim voltak, de azt is pótoltam később).

Az első, ami feltűnt, az, hogy igen, helyenként csúnyán gagyi de. Vannak kiváló karaktereink a doktor és a companionjai személyében, valamint kapunk remek mellékszereplőket melléjük, meg egy jó fősztorit is. Ami gagyi tud lenni, azok bizony a gonoszok, a szörnyek, meg a hozzájuk tartozó sztorik. Ez sokszor jelentosen ront az epizódélményeken, értem én, hogy a hagyományok, meg minden, de megrögzött kompletistaságom ellenére legalább egy tucat részt átugortam pár perc után és/vagy csak a previewt látva sikítva, főleg az első két évadból, pedig ilyet sorozatoknál egyébként sohasem szoktam.

Mégis volt pár igen jó rész, ami kiemelkedett: az első évadban a The Empty Child/The Doctor Dances, aztán a másodikban a The Girl in the Fireplace, a harmadikbol a The Shakespeare Code, a Gridlock, a Human Nature/The Family of Blood, természetesen a Blink, a tripla évadzáró, majd szinte a teljes 4. évad. Ahogy haladtam előre a sorozatban, úgy lett egyre jobb számomra, és igen, egyfajta moffatista comingout ez, mert alapvetően sokkal jobban szeretem a (dark) fairytale ‘Whot, mint Davies ennél még sokkal sötétebb világát.

Valószínű ezért is voltam akkora rajongója az 5. évadnak — a magamfajta moffatistának ez az eddigi legjobb –, főleg, hogy végleg felodotta bennem a sorozattal lévő, kicsit kognitív disszonanciás love-hate viszonyomat. Persze becsúszott azért pár gyenge rész ebben az évadban is, és Moffat néha csúnyán ismétli önmagát, de az összképp egyértelműen pozitív. Kifejezetten élveztem a mostani karácsonyi részt is, amiben aztán tényleg 11-ig lett tekerve a fairytale. Legjobban talán az io9 jellemzette: “All in all, this is what you expect from a Christmas story — large, ridiculous, splashy, sentimental and packed with guest stars.”. És hát jön a hatodik évad, ami a preview alapján kifejezetten bíztató…

És biztos kihagytam még egy rakat dolgot ami utólag fog csak eszembe jutni, de legfeljebb írok mégegy kört, vagy valami.

Az történt, hogy Gazs elkövette a hibát, hogy linkelt nekem egy DEF CON 18-as videot. Ennek az lett az eredménye, hogy azokat nézem azóta is. Úgyhogy itt egy teljesen szubjektív gyűjtés pár érdekes előadasrol.

[Dennis Brown: How Hackers Won the Zombie Apocalypse

](https://www.defcon.org/html/links/dc-archives/dc-18-archive.html#Brown_D2) A hackelhető badge-ek minden tisztességesebb hackerkonferencia kellékei, de mi történik akkor, ha ezt kombináljuk egy emberek vs. zombik játékkal?

**John Curran: IPv6: No Longer Optional

** Bevallom, néha én is röhögtem a jaj-el-fog-jönni-az-IPv4-apokalipszis premisszajú cikkeken, főleg, hogy már tíz éve írják, hogy mindjárt el fognak fogyni a címek. Nos, ****2011-ben tányleg el fognak, az utolsó öt /8-at hamarosan szétosztják az öt IP-tartománykezelő cég között. Úgyhogy, ha akarjuk, ha nem, kénytelenek leszünk hamarosan IPv6-ot hasznalni, illetve még valószínű sokáig mindenféle v6-v4 gatewayt.

[Joe “kingpin” Grand: Making the DEF CON 18 Badge

](https://www.defcon.org/html/links/dc-archives/dc-18-archive.html#Grand) Az ezévi badge külonösen menőre sikerült, epapírszerű kijelzővel, mindenféle rejtett adattal és egyéb nyalánkságokkal. (ugye a következő Hacktivityn lesz interaktív badge? Ugye?)

[Zoz: Pwned By The Owner: What Happens When You Steal A Hacker’s Computer

](https://www.defcon.org/html/links/dc-archives/dc-18-archive.html#Zoz) Miért ne lopjuk el egy hacker gépét? Mert ha egyszer újra felkapcsolódik a netre, visszaszerzi.

Meg mindig demo, mar nem amiga, de ut: