(Ezt a posztot több hónapja írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. A munka továbbra is sok, az új albérletet nagyon megszerettem, a házicsoport azóta más napon van, meg ott amúgyis voltak változások, például én kezdtem el vezetni az egyik felét. Ennek a posztnak sincs vége, dehát ez van.)

Fent és lent, ez megy mostanában. Sokáig úgy gondoltam, hogy akkor nem blogolok, amikor épp kevésbé mennek jól a dolgok, ez részben igaz is, amikor nyugi van és/vagy pörgök, akkor írok mostanában, amúgy fájdalmasan hanyagolva van ez a hely, pedig. Bár így visszanézve, önmagamhoz képest egészen sokáig írtam az ideköltözés után, szóval mindenképpen siker.

Hogy mi is van mostanában? Először is munka. Sok. Továbbra is. Nagyrészt élvezem, de még mindig nagyon fárasztó tud lenni. Összességében nem tudnék hirtelen ennél jobb munkahelyet elképzelni magamnak.

Mostmár több, mint két hónapja lakok az új albérletbe, összességében remek hely, az továbbra is zavar, hogy nincs a környéken semmi sétatávolságra, se egy rendes bolt, se egy gyógyszertár, semmi. Persze tíz perc busz és máris van minden, szóval nem vészes, igazából csak könnyű volt megszokni a jót. Cserébe csendes, szép környék, és a munkahely továbbra is élhető távolságra van, ahogy a város meg a gyülekezet is. Sajnos a munkahely-gyülekezet távolság pont necces (több, mint egy óra), de az egyik kolléga közel lakik a helyhez ezért sokszor el tud vinni kocsival szerdán házicsoportra.

Azt néztem pár napja, hogy több, mint egy év telt el azóta az email óta, ami úgy igazán elindította a folyamatot, hogy ideköltözzek.

(Ezt a posztot sok hónapja írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. A napló azóta is íródik, megtöltöttem pár Moleskinet meg Field Notesot, mindig ott van a zsebemben egy. A laptop halott maradt. A nyelvtanulás azóta is elég rapszodikus, leginkább ragad rám a svéd, majd egyszer talán írok a dologról.)

Elkezdtem naplót írni. Papíron, tollal, mint az állatok. Mostmár két hónapja csinálom, a kezdeti lelkesedés után volt egy rövidebb időszak, amikor alig írtam bele, de mostanra beállt valamiféle rutin. A napló csak az egyik része a dolognak, megy oda mindenféle egyéb jegyzet is. Egy kisalakú vastag Moleskine-be írom a dolgokat, zsebrevágható, ami fontos. Az egyetlen hibája, hogy keményborítós, olyat többet nem veszünk.

Most visszaolvastam, miket írtam, öröm újra felfedezni, hogy mennyire rondán írok. Emlékszem, hogy második osztályban sose kerültem be a kiváltságosok közé, akik tollal írhattak, mert nem írtam elég szépen. Harmadikban pedig azt hiszem, hármast kaptam külalakra. Félretéve a gyerekkori traumákat, meglepően hasznos dolog ez. Például rekonstruálni tudom, mi is történt augusztusban.

Miután a hónap végén itt volt Bencze és Hanna, beköltöztem július utolsó napján az új albérletembe. Megpróbáltam kicsit a nyelvtanulásra megint ráfeküdni, vettem a scifiboltban egy Warm Bodiest, és elkezdtem fordítani szótárral, jutottam vagy másfél oldalig. Nem mondom, hogy haszontalan volt, ellenben ez egy nagyon lassú és helyenként frusztráló módszer.

A munkámban belefutottam egy olyan laptopba, ami olyan szinten és olyan furcsán volt elromolva, amit még sose láttam. Leginkább nem volt hajlandó semmiról bebootolni, csak merevlemezről, aztán mikor elkezdtem azt piszkálni kicsit, már onnan se.

(Ezt a posztot több, mint egy éve írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Ekkor már két és fél hónapja voltam Svédországban, a kultúrsokknak még mindig bőven a mézesheteiben, csetlog amibol nem lett poszt végül, vagyis csak ez.)

Kelt: egyre kevésbé tudom mit csinálsz te ott

Kelt: pedig olvasom a blogod

Kelt: lehet ezért :D

KT: nem ertem a kerdest

KT: a melora gondolsz? v mi?

Kelt: :)

Kelt: mindegy

KT: de

KT: erdekel

Kelt: nagyjából a világ legválogatósabb embere aki semmit nem eszik meg ami hal, kimegy a tenger partjára, ahol amúgy semmi nincs, csak hal

KT: ez egy aprosag a big picturehoz kepest

Kelt: mi a big picture

KT: talaltam egy jo allast egy remek orszagban egy remek varosban es a kultursokkot kivonva is remekul erzem magam, sot, a kultursokkal egyutt is osszessegeben remekul erzem magam

KT: van egy jo munkahelyem, sok ev utan eloszor talaltam gyulekezetet

Kelt: erről írhatnál :)

(Ezt a posztot több, mint egy éve írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Ekkor már két és fél hónapja voltam Svédországban, a kultúrsokknak még mindig bőven a mézesheteiben, ne tévesszen meg senkit az, hogy akkor azt gondoltam, hogy árnyaltan látom a dolgokat, haha. A munkahely azóta más, a gyülekezet, a házicsoport és a barátok azóta is megvannak. Ennek a posztnak sincs vége.)

4 hónapja és 20 napja kaptam egy e-mailt ami ahhoz vezetett, hogy január 15-én megérkeztem életemben először Göteborgba, aznap délután pedig már írtam alá az új munkaszerződésem. Tíz nappal később volt az utolsó munkanapom az espellnél és január 29-én megérkeztem két óriási bőrönddel az új albérletembe, pár nappal később, pénteken, február elsején pedig elkezdtem dolgozni a Kommuniceránál.

Azóta 77 nap telt el, ebből 55 munkanap. Beilleszkedtem a munkahelyen, megismerkedtem a kollégákkal, egy-kettővel igen közeli is barátságba kerültem. A munkámat élvezem, programoztam egy csomót, meg persze csináltam minden mást is, mert úgy az igazi. Az első hónapban találtam egy remek gyülekezetet, házicsoportot, közösséget, abban új barátokat.

Természetesen nem minden rózsaszín, ennyi idő után már kicsit árnyaltabban látom a dolgokat,

(Ezt a posztot több, mint egy éve írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Még csak egy hónapja laktam Svédországban, a kultúrsokknak bőven a mézesheteiben. A svédek továbbra se sietnek sehova. A posztnak nincs vége, ez van.)

Eltelt egy teljes február, több mint egy hónapja vagyok itt, kicsit ijesztő belegondolni, mennyi minden történt egy bő hónap alatt. Január 29-én hajnalban érkeztem meg, volt pár napom akklimatizálódni, és február 1-én már kezdtem is az új munkahelyemen, ahol úgy érzem, elég sok dolgot sikerült elérni egy hónap alatt. De leginkább nagyon sokat tanultam.

A svédek nem sietnek, és ez meglátszik a mindennapokon. Elsőre nagyon furcsa volt az hatalmas nyugi, vagy inkább stresszmentesség: persze ebbe durván belejátszik a kultúrsokk, és az, hogy hirtelen itt álltam, majdnem tiszta lappal, kötelezettségek nélkül. Ezért is érezhettem annyira lassúnak az idő telését az első hetekben: ez mostanra kezd normalizálódni, a hetek elkezdtek gyorsabban telni, az élet kezd beállni.

Hatalmas fórral kezdek, mert rögtön egy olyan munkahelyre kerültem, ahol fantasztikus kollégáim vannak, akik egyenesen vártak, befogadtak, értékelnek (nem mintha ez nem lett volna igaz az előzőre). Emellett munkaügyileg is lekerült rólam egy csomó stressz: itt tényleg az van, hogy bemegyek nyolcra, és hazamegyek négykor, ez a normális, a legtöbben ugyanezt csinálják. Ez nem jelenti azt, hogy bárki lazsálna: kemény munka folyik, ugyanakkor, lásd feljebb, a svédek nem sietnek sehova. Persze vannak határidők, vannak néha túlórák embereknek, de összességében nyugi van. A munkahelyi légkör kiváló, alapvetően felszabadult, és nem áll össze ez a poszt, folytatjuk hétvégén

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, gondoltam elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Csak két évet írtam meg, de az is több a semminél, valamint az egész szerintem tök érdekes. Eredetileg tán a Kalcsán jelent volna meg.)

Elkezdődött tehát a 2000-es év, és ahogy az előző években a Y2K kapcsán többen megjegyezték, január elsején leálltak a bankok, eljött az apokalipszis és megtörtént az elragadtatás.

Míg 1999-ben csak kb. 4 hónapnyi interjút kellett feldolgozni, itt rögtön egy egész évet, és ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz egyre nehezebb válogatni: így, bár valószínű nem kell külön mondani, ez a lista egyre szubjektívebb lesz.

Corel CEO Michael Cowpland. Tudtátok, hogy a Corelnek volt pár évig egy Debian-alapú desktoplinuxa? Sőt, aktívan dolgoztak a szoftvereik ezen platformra portolásán is, eléggé felemás módon, mert mind a WordPerfect, mind a CorelDRAW utolsó linuxos verziója Wine alatt futott, és emiatt komoly problémák voltak vele.

DVD Jon. Ő írta a híres DeCSS programot, ami lerántotta a DVD-kről a DRM-et másolásvédelmet, hogy le lehessen játszani őket Linuxon, merthogy addig Hollywood nem nagyon akart kiadni lejátszóprogramot arra a platformra. Persze azonnal beperelték, de sikertelenül, bár négy évig húzódott az ügy. Érdemes megjegyezni, hogy a DRM egyszer sem hangzik el az interjúba, csak a másolásvédelem; a kifejezés a 00-es években lett népszerű.

Philip Greenspun. Bajban vagyok, mert ő egy külön posztot érdemelne minimum, de azért megpróbálom pár mondatban összefoglalni a csókát. 1993-ban megalapította a photo.net-et (ami azóta is él és virul, bár már pár éve túladott rajta), valamint ő volt az egyik alapítója az ArsDigitának (ami sajnos szomorú véget ért nem sokkal az interjú után). A kérdések többsége viszont két másik projektjéről, az ArsDigita University és a Travels with Samantháról szólnak. Greenspun az utóbbi időkben rákapott a repülésre és a helikopterekre, valamint blogol, rendkívül jól. Böngésszétek a wikioldalát is, megéri.

SCO. Az SCO leginkább a Linux elleni perek miatt hírhedt, de 2000-ben még rendkívül jó barátságban álltak, bár az SCO nagyban nyomta a saját Unixát is mellette. További érdekességek: amikor még a 64-bit az Itaniumról szólt.

Douglas Adams és Woz. Kérdések?

Jon “maddog” Hall. Őslinuxos, beszél a platform jövőjéről, felmerül a GNU HURD Nukem Forever, házisörök, és hogy honnan szerezte a nickjét.

Help Bush and Gore Answer Slashdot Questions. Amikor az elnökválasztás idején a két fő versenyző tojt válaszolni a kérdésekre, megkérdezték a kommentelőket, hogy ők mit válaszolnának. Remek thread, érdemes végigolvasni, én percek óta röhögök rajtuk.

Al Gore’s Webmaster. Hónapokkal korábban válaszolt azonban a kampány internetes részéért felelős ember. Gore már 2000-ben több, mint 100000 fős netes közösséget alakított ki, és úgy egyébként is próbáltak erős internetes kampányt folytatni, pedig akkor még csak Web 1.0 volt.

Bjarne Stroustrup. A C++ atyja, természetesen a nyelvről beszél, megcáfol egy csomó tévhitet, és úgy általában nagyon lelkesen beszél a saját nyelvéről, persze az volna a furcsa, ha nem így tenné.

Itt kezdődik a 2000-es archívum, aki további interjúkra kiváncsi. Folytatjuk…

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Csak két évet írtam meg, de az is több a semminél, valamint az egész szerintem tök érdekes. Eredetileg tán a Kalcsán jelent volna meg.)

Kelt osztott meg egy interjút John Carmackkal még 1999-ből, és akkor merült fel az ötlet, hogy biztos van még ilyen, és össze kéne gyűjteni őket, így neki is estem. Kezdjük is 1999-el, mert akkor kezdték el ezeket készíteni.

Bruce Schneier. Két évvel 9/11 előtt, négy évvel a “security theater” megalkotása előtt, akkor már egy éve futott viszont a Crypto-gram nevű hírlevele, ami még így 14 év után is aktív. Valamint már akkor megjegyezte, hogy központi CA-kra építkezni nem biztos, hogy a legjobb ötlet…

John Carmack. Az interjú kb. egy hónappal a Quake 3: Arena megjelenése előtt készült. John kedvenc operációs rendszere a Windows NT, de használ azért mellette Win98-at, Mac OS 8-at, és azért néha eljátszik egy Irixszel vagy egy Mac OS X-szel, amiből az első publikus béta csak egy évvel késöbb jelenik meg, így addig is maradt a Mac OS X Server valamelik bétája, ami még régi, OS8-as kinézettel futott. Ezenfelül a pénz nem feltétlen boldogít, de jó érzés mindennap Ferrarival menni munkába.

Tim O’Reilly. Az O’Reilly & Associates (mostmár O’Reilly Media) alapítója, akik már 1992-ben kiadtak könyvet az Internetről, és az ő könyveik borítóján vannak mindig furcsa állatok. Már ekkor felmerülnek az ekönyvek a Fatbrain.com kapcsán, akiket aztán két évvel késöbb megvesz a Barnes & Noble.

Cult of the Dead Cow. Ők csinálták például híres Back Orifice-t, ami nézőpont kérdése, hogy rendszergazdai adminisztrációs eszköz, vagy egy jó kis trójai, mindenesetre a Win98-ban található biztonság teljes hiányára akartak rámutatni az elkészítésével. És muszáj idemásolnom a következő kérdés-választ:

How would you define the implementation of security on the major OS today?

DilDog answers:

• Windows95 / 98 – Shit happens
• Commercial Unix – Shit happens over RPC.
• Linux – When shit happens, you fix it.
• FreeBSD – Shit would happen, but there’s no driver for it yet.
• NT – Shit wouldn’t happen if you’d just spend a few months performing 300+ modifications to our default installation, you lazy sysadmin. Get your MCSE.
• Windows 2000 (NT5) – Shit happens over DCOM.

Második Erzsébet királynő webmestere. Linux, script kiddie-k, és hogy olvassa-e a királynő a Slashdotot (spoiler: nem.)

Antitrust Experts Respond re MS. Ugye ekkor még javában folyt az MS ellen az antitröszt per, felmerült, hogy fel kéne szabdalni a céget több részre, és egyéb vad ötletek. Ment ez egészen 2001-ig, amikor is  megszületett a settlement, és az MS megigérte, hogy megosztja az API-jait másokkal is. Szegény MS-t azóta főleg az EU zaklatja, ezért van nekünk böngészőválasztó ablakunk is például, meg Windows Media Player nélküli N-es Windows.

L0pth. Bevallom, nem hallottam róluk eddig semmit, leginkább, mert 2000-ben security startuppá alakultak, ahol megcsinálták a L0pthCracket, majd 2004-ben felvásárolta őket a Symantec. Viszont, ők voltak az egyik első hackerspace, 1992-ben alakulva Bostonban. A legjobb kérdés az, hogy miket is használnak keresésre: természetesen Altavistát, NorthernLightot, Ask Jeeveset és végül a Yahoot.

KDE fejlesztők. Ekkor még csak az 1.0-ánál tartottak, ahogy a GNOME is, és már akkor javában folyt a flame; a KDE 2 csak egy év múlva jön csak ki. Szó esik a Konquerorról, a beépített böngészőről, ami a KHTML motort használta: ezt forkolja 2002-ben az Apple a Safarihoz, WebKit néven, amit használ többek között a Chrome is, meg egy tucat mobilböngésző, és úgy általában dominál jelenleg a második helyen az IE mögött.

És hát van még több is, akit érdekel az összes, az kattintson ide. Folytatjuk hamarosan 2000-el…

(Ezt a posztot több, mint két éve írtam eredetileg, gondoltam elkezdem kitakarítani a draft mappámat a cult of done jegyében. Azóta megtudtam, hogy ezeknek a típusú játékoknak nevük is van: masocore. Itt van pl. egy cikk róluk, a VVVVVV pont nincs benne, de van Super Meat Boy meg Spelunky, mindkettő melegen ajánlott a kategória rajongóinak. Ja meg az Indie Game: The Movie)

A platformer mindenképpen az egyik kedvenc játéktípusom, valószínű azért, mert az Apogee által kiadott Secret Agent Mission 1-en, illetve a Crystal Cavesen nőttem fel. Így amikor megvettem pár napja a Humble Indie Bundle 3-at, és elkezdtem játszani a VVVVVV nevű játékkal (igen, ez hat darab v betű), akkor hirtelen eltűnt több, mint négy óra az életemből.

A VVVVVV ugyanis egy igenjó platformer, a káromkodós, aljas fajtából. A pályák képernyőkből állnak, és egy-egy képernyő alapvetően arra épül, hogy igenis meghalsz párszor, mire megcsinálod jól. Ja igen, a játék alapvető csavarja, hogy nem ugrálsz, hanem alapvetően három gombot használsz: balra, jobbra, és space — ez utóbbi ugyanis megfordítja a gravitációt neked. Ezt amúgy gyorsan meg lehet szokni, és borzasztó ötletes pályák létrehozására ad lehetőséget, ezt ki is használták a készűtők.

Apropó ötletes pályák: a játék legnehezebb részének tartott “Veni, Vidi, Vici” pályarészt konkrétan nagyjából 4-500 halál és egy óra után csináltam meg sikeresen. Minden csupán gyakorlás kérdése, még ha az ember az elején nem is hiszi el, hogy meg lehet csinálni: hat képernyőn keresztül kell a felfele “repülő” karakterünket navigálni a halálos tüskék között — hogy utána azonnal, kvázi megállás nélkül vissza is gyere ugyanezen az útvonalon.

(volt egy screenshotom is a dologról, sajnos nem találom, ez van.)

Azt hiszem, a fentiek ismeretében nem kell magyaráznom a káromkodósplatformer kifejezést: sok kicsi frusztráció a játék, egy adott képernyő megcsinálása abszolút trial-and-error, kitartást igényel, az ember pedig ugyanazon képernyőn lévő huszadik halál után elkezd nagyon csúnyán beszélni. Az egészet pedig ellensúlyozza a sok kicsi katarzis és győzelem, mert checkpointbol nagyon sok van egy adott palyan, es ha meghalsz, mindig a legutolsohoz kerulsz vissza. Így megmarad a kitartás, legalábbis nekem megmaradt a játék végigviteléig, ami, mint fentebb említettem, nem olyan sok idő, kivéve ha arra játszol, hogy megszerezd mind a húsz bigyót, amiért tuti jár valami bónusz.

Az egész ezzel a remek youtubevideóval kezdődött:

Fallon iszonyat jól csinálja ezt a Late Night dolgot, érdemes belenézni a többi videojába is.

Ebben a videoban hangzott el az alábbi dal.

Az úgy volt, hogy természetesen megnéztem a Veronica Mars mozifilmet (a sorozatról, még évekkel ezelőtt lelkendeztem spoileresen). Nem volt jó, de ez a poszt most nem erről szól, hanem arról, hogy megfogott benne egy dal, Sufjan Stevens Chicagója, amit a Chiddy Bang remixelt is nagyon remeken, én azt a verziót hallottam először.