A mai napot azzal töltöttem többnyire, hogy ültem a fotelben, és megnéztem a Zero Dark Thirtyt, majd elkezdtem a House of Cardsot, most tartok a felénél. A kettő között pedig “főztem” egy gyors ebédet, idézőjelbe rakom, mert csak a szokásos felvágom a csirkét és ráöntök egy unclebenset volt, és ezt többen nem tekintik igazi főzésnek. Ja, meg megszívtam az iPaden az iOS 6 upgradet, a végén úgy dönttöttem, hogy kezdjük akkor az egészet elölről és legyalultam az egészet, majd valamikor újratelepítgetem rá, amit kell. Elvileg találkoztam volna ma valakivel és vettem volna potenciálisan egy új telefont, de ez eltolódott egyelőre holnapra.

Julis linkelt nekem egy remek blogot ma, jó kis svéd expatblog, olvassátok. És ha már expatblogok, eljutottam egy másik, angolra is Sesamon keresztül, az is igen jó. Az előbbiben találtam ezt a posztot, amiben tudományosan leírják az új országba költözés és az azzal járó kultúrsokk fázisait. Nem írom le újra, csak a magyarázó képet rakom be alábbra, a többi megtalálható a fentebb linkelt posztban, egy kis társadalomanalízissel megspékelve. Mindenesetre érdekes volt felismerni, hogy az utóbbi hetekben a honeymoon fázisban voltam-vagyok, mintha még nem indultam volna el a lejtőn, de erre nem esküszök meg. A tudomány mai állása szerint mindenesetre én is át fogok esni ezen a csinos görbén jó eséllyel, alig várom már (nem). Najó, valójában kicsit igen, ha át kell esni rajta, hát essünk, vagy mi.

“Have you seen the new Office?” kérdezi John, a rendszergazda. “The US version?” kérdezem, a sorozatra gondolva. “Version 2013”, mondja.

Ez még az első kávém előtt volt, ami meg is érkezett nem sokkal ezután. Ennek az volt az előzménye, hogy megjött a kávégeek kolléga, és mondtam neki, hogy el kéne ma menni a kávéboltba kávéért, mert tegnap elfogyott amikor pont nem volt az irodában, és végül nem mentünk el venni. Erre azonnal felpattant, felkapta a kabátját, elrohant, és fél órával később egy zacskó kávébabbal a kezében ért vissza.

Amolyan nyugis péntek volt ma amúgy a melóban, a random apróságok mellett meg befejeztem az egyik program új első változatát, és nekikezdtem egy másiknak. Kondizni ma mégse mentem, mert Ulrika csak fél napot dolgozott és otthonról, egyedül pedig lusta vagyok egyelőre menni. Helyette elmentem a sarki svédasztalosba a kollégákkal ebédelni, ma Grillbuffé nap volt, ami számomra hamburgereket, remek tepsiskrumplit és csirkesaslikot jelentett.

“I just blamed you for the wine going missing last Friday. But I did it in Swedish. So you didn’t hear it.” — mondta az egyik kedvenc kolléganőm délután.

Az utóbbi hetekben megtapasztalhattam egyébként azt az anomáliát, hogy bár Svédországban mindenki beszél angolul, a helyi craigslisten ez nagyobbfajta tabu. Bárkinek írtam emailt, sms-t, vagy hívtam fel ezen a nyelven, nem válaszolt / rámcsapta a telefont. A végén elkeseredettségemben már Google Translate-elt üzeneteket írtam — ijesztően jól fordít svédre oda is, vissza is –, és ezek pont addig működnek kábé, amíg ki nem derül, hogy nem vagyok helyi, és valójában nem beszélek svédül. Vannak tippjeim, hogy miért van ez — sok a scammer? — mindenesetre egészen durván frusztráló egy idő után. Ma, mikor már majdnem mindent feladtam, felhívtam valakit, és utolsó utáni esélyt adva a dolognak, dafke beleszóltam angolul a telefonba, és nem tette le, sőt, jófej volt, és holnap lehet, hogy találkozok vele a dologgal kapcsolatban. Szóval van még remény. Másegyebet egyelőre nem tervezek, majd kialakul.

Amíg a konyhaasztalhoz vagyok kötve, mert itt állítottam fel a külső winchestert a laptophoz, akár meg is írhatom a mai posztot. Azért nem tudok átvonulni amúgy a nagyszobába, mert épp töltöm fel az aktuális zenemappámat a Google Play Musicre, a 16 giga zene — előtte kitakarítottam belőle azokat, amik megvannak Spotifyon — pár óra alatt fent van. És ezzel megkezdjük a Nagy Cloud Music Kísérletet, avagy mostmár minden hallgatott zeném a felhőben lesz, ez most olcsóbb, mint egy nagyobb SSD-t venni. Azért volt ugyanis egy ideje külső winchin a zeném, mert már nem volt semmi szabad helyem.

(Igen, tudom hogy a Google Play Music geobanolva van, még itt a fejlett Svédországban is, de csak a regisztráció: ha tud az ember szerezni egy brit/amcsi IP címet ÉS egy olyan dombornyomott bankkártyát, amiről a Google még nem tud — itt jött hasznosan, hogy kettő van, és csak az egyik volt a rendszerben –, akkor már bent is van az ember. A regisztráció és a szolgáltatás ingyenes, de a kártya az kell neki mert csak. Ha valakinek nagyon kéne brit IP cím, keressen meg.)

Pocsékul aludtam egyébként, azt hiszem, vissza kell állnom a 8-4 helyett a 9-5 dolgozásra, egyszerűen kell a 9 óra alvás, nem tudom kicselezni, akárhogy próbálom.

A munkában ma laptopot javítottam, megbeszéltem a főnökkel ezt az egész ne zavarjon senki időszakot, tök jó volt, hogy ő is hevesen bólogatott hogy igen, így tényleg nem lehet programozni, beszél majd az illetékesekkel meg minden. Amellett hogy amúgy tényleg élvezem a kollégák társaságát, meg az irodát, meg mittomén, de kell ez is. Emellett megjavítottam gyorsan egy furcsán viselkedő laptopot, furcsa bugot vadásztam az elődöm programjában, és délután átálltunk az új linux szerverre amit én raktam össze.

Előtte azonban még megismerkedtem a Cisco routerünk telnetes felületével, ami valami egészen furcsa szörnyeteg, de még mindig ezerszer jobb, mint a teljesen használhatatlan Javás UI, ami eleve úgy indul, hogy feldob egy popupot, majd az mégegyet az applettel, és mire eljutsz magához a felülethez addig négyszer beírtad a jelszavad és sűrűn káromkodsz mikor a második kattintás után kifagy az egész.

Ma kimaradt a kondi, viszont lementem ebédelni a kollégákkal, mert valami nagyon finomnak tűnő dolog volt az egyik sarki ebédelőhelyen, és nem lőttem mellé: Biff à la Lindströmöt ettem, azt hiszem, a svédek tudják, hogy kell igazán jó fasírtot csinálni.

Holnap péntek, kondi, délután meg lehet, hogy megmutatja a kolléganő az uszodát, aztán meg jön a hétvége, amire megint nincsenek nagy terveim, sebaj, majd lesz valami, ha meg nem, hát nem.

Azt mutattam már, hogy minden nap a helyi kocsiszín mellett haladon el? Szerintem iszonyat menő.

Továbbá beérve az irodába most láttam először az amúgy naponta többször is elhaladó kisebb méretű kompot, egészen elképesztő látvány volt, egyszer muszáj lesz ezzel utaznom.

A munkában ma végre kaptam angol nyelvű Office-t Johntól, a rendszergazdától, a produktivitásom exponenciálsan nőtt fog megnőni a következő olyan feladatnál, amikor Wordöt vagy Excelt kell buherálni. Ezen kívül rájöttem, hogy beszélnem kell a főnökömmel, hogy alakítsunk ki valami napi rutint egy pár órás mostakkorsenkisezavar időszakkal, mert most tízpercenként szakitanak meg valamivel, ami amúgy oké, csak akkor nem tudok pl. programozni. Volt továbbá egy többórás hajtépős hibakeresős epizódom, aminek egészen fájdalmas megoldása lett, ki is káromkodtam magamat a megfelelő helyeken és írtam a supportnak hogy ezt így hogy.

Ja, és reggel kikerült a májusi konferencia előzetes programja, és sajnos pont egy olyan előadás van benne, ami pontosan arról szól, amiről én szerettem volna beszélni, szóval erről ennyit.

Kaptam fizetéspapírt is, és megjött a pinkód is a bankkártyámhoz, szóval már csak öt nap, és jön az első fizetés.

Voltam ma is kondizni, azt hiszem most egy ideig maradok az ellipszistrénernél, működik, élvezem, bár a hátam-derekam ettől is megfájdul a végére, csak kevésbé, lehet, hogy ezt meg kéne mostmár nézetni valami hozzáértő emberrel.

Munka után elmentem a Nordstadba, a helyi bevásárlóközpontba Ulrikével, akibe belebotlottam a villamoson, megmutatta a helyi sportboltot, illetve hogy hol lehet olcsón ruhát venni. Vettem újabb hónapnyi Spotifyt, oda nem figyelve szénsavas ásványvizet, majd elmentem a cell groupba, magyarul a házicsoportba, kivéve, hogy a gyülekezeti terembe volt. Eredetileg ugye tollasozni mentünk volna, de az áttolódott jövő hétre, mert nem sikerült elég korán lefoglalni a pályát. Szóval összejöttünk, beszélgettünk, Példabeszédek 15-öt olvastunk, meg imádkoztunk, és ezzel azt hiszem, lezártam a gyülekezetkeresős projektet, mert úgy érzem, találtam egy jó közösséget, és ez a fontos. Ráadásul nagyrészt korombeliek, ami külön jó.

Hazafele még bevásároltam a sarkiboltban, akciós volt a csirkemell, szóval valamit kezdenem kell vele, az egyik fele megy majd Uncle Bensnek, de a másikkal kéne valami kicsit kreatívabbat csinálni. Amióta kondiba járok, azóta kezdek rászokni arra, hogy főzök magamnak / instant kajákat eszek, ha az előbbit tudom tartani, az mind anyagi, mind egyéb szempontokból remek lesz.

Este konstatáltam, hogy elhagytam a frissen vásárolt szemcseppem. Reggel meglett a ház ajtaja elött, úgy tűnik, ott esett ki a zsebemből.

Ma jól elaludtam, ennek megfelelően kellő ürügyet fabrikáltam magamnak arra, hogy ne sétáljak munkába, főleg, hogy cserébe mentem délben kondiba Ulrikével: ezúttal a gőzöm sincs, hogy hogyan hívják gépet próbáltam ki, azt, ami félúton van a futópad és a szobabickli között, a helyes megnevezést kommentben várjuk. A lényeg, hogy sokkal kevésbé fáj tőle a hátam, mint a futógépen, sőt, kifejezetten élveztem, megnyomtam rajta a “Random Hill” gombot, és már másztam is a képzeletbeli dombot. Ha minden jól megy, a hét összes többi napján megyek. Valamint az is kiderült, hogy a kondit a cég fizeti teljesen, szóval még egy ok arra, hogy többet járjak ide.

A munkában megvolt a nagy meeting, elkezdtem dolgozni délután a fő projektemen, bár előtte még svéd nyelvű Excelben próbáltam kitalálni, hogy a cellából legördülő menü honnan is szedi az adatokat, egy élmény volt. John, a rendszergazda beteg, remélem holnap lesz, és kerít egy angol nyelvű Office-t.

Olvasnak egyébként az apai nagyszüleim is (szia Zsuzsimama, szia Józsipapa!), nekik van internetjük, a nagymamám olvassa fel a posztjaimat a nagypapámnak, szerintem ez csodálatos. Ma vagyok itt három hete, az idő továbbra is végtelenül lassan telik, de egyre kevésbé bánom, jó itt lenni, így sokkal többnek érződik a dolog.

Tudtátok, hogy a Poäng, a népszerű IKEA-s fotel neve, azt jelenti, hogy “pont”? Én ma tudtam meg, mikor kaptam egy levelet a helyi mozi kedvezménykártyájával, amit nem tudtam, hogy kérvényezetem. Így utólag ugrott be, hogy valóban regisztráltam náluk címmel még a múltkor, úgy tűnik ilyenkor ez jár, vagy becsekkoltam valahol, hogy kérek egy ilyet.

A szintén népszerű Klippan kanapé neve pedig azt jelenti, hogy “szikla”. Meg egyébként egy svéd város, mert ezeket azokról nevezik el, ezen az oldalon megtalálhatóak az elnevezési konvenciók a különböző dolgokra.

Update: A helyes megfejtés a fenti kérdésre: a mai kondigép az ellipszistréner volt. Köszönöm birkasternek.

A hétfőt ott kezdtük, ahhol a péntek délutánt abbahagytuk: Nightwish-sel.

Reggel besétáltam megint a munkába, igyekszek ebből rendszert csinálni, holnap megint kondi, csütörtökön pedig kolléganő megmutatja a helyi uszodát is. Aztán dolgoztam, volt mit, szinte egész nap el voltam foglalva valamivel, annak ellenére, hogy a főprojekt csak a nap végén haladt tovább, ellenben holnaptól valószínű tényleg azon fogok főleg ügyködni. Előtte azért még lesz egy meeting arról, mi a fejlesztésekkel kapcsolatban a big picture, mit akarunk elérni a következő hónapokban.

Hazafele bementem egy cipőboltba venni végre olyan fűzőket, amik nem szakadnak el egy hónap után, mert kidörzsöli őket azok a fém baszok, amik a lyukakban vannak. Benéztem az arra lévő Coopba is, ahol találtam végre Azt A Sajtot Amit Már Többször Ettem De Nem Volt A Sarki Boltban, valamint bageleket és laktózmentes krémsajtot. Ez utóbbiak sajnos nem váltották be a hozzá fűzött reményeket, dehát mindent nem lehet.

Ma megjött a svéd bankkártyám, pár nap múlva jön a pin kód is hozzá, jövőhét hétfőn meg az első fizetésem a számlámra. Ami ennél azonban sokkal fontosabb, hogy feldobta a napomat az a tény, hogy kaptam egy másik levelet is, három kézzel írt A/4-es oldalat a(z anyai) nagyszüleimtől, akik egyébként olvassák a blogomat, internet híján kinyomtatva (szia Lininagyi, szia Tata!).

Egyéb random dolgok: a vérnyomásom furcsán viselkedik, fáj a fejem több napja különféle módokon, és át kéne mindent költöztetnem a szerverem, amint fut ez a blog, a Sharewood és mindenféle egyéb dolog a Linode-tól a DigitalOceanhoz, mert spórolnék vele havi 15 dollárt, amennyit már pont megér a dolog.

Tudtátok, hogy a svédeknél minden létező WC koedukált? Szerintem remek találmány.

Azt nem írtam meg tegnap, hogy kicsit takarítottam is végre, leginkább felsepertem a sok kis kavicsszerűséget, amikkel felszórják az utakat télen, és belemennek az ember cipőtalpába, illetve a nadrágjának a felhajtókájába. Ez megmagyarázza azt is, miért van tele a helyi craigslist Mountain Bike-okkal: az ennél vékonyabb kerekek ugyanis nagyon hamar defektet kapnak, annyira hegyesek ezek a kis kövek. Bár szerencsére eltakarítják őket tavasszal.

Délelőtt elmentem a New Life Göteborgba, és bár a gyülekezet igehirdetés része hagyott némi kivánnivalót maga után, a közösség nagyon megtetszett, főleg, mert van egy jó adag korombeli ember. A végén félig-meddig be is szerveztek az angol nyelvű _cell group_ba, szerdán valószínű megyek hozzájuk, vagy éppen velük, tollasozni meg bowlingozni, ez még megbeszélés alatt van.

Hazafele bevásároltam, és úgy döntöttem, főzők Bolognai Spagettit: megvan ugyanis a recept ahhoz, amit anno amerikában ettem, be is kopizom nektek, megtaláljátok a poszt végén.

Ez volt a harmadik próbálkozásom a reprodukálására, és úgy érzem, a legsikeresebb: bár még mindig messze van a tökéletestől — túl édes lett, elfelejtettem parmezánt venni hozzá, és még mindig nem álltak össze igazán az ízek — de mintha jó irányba haladnánk.

Holnap pedig hétfő, kezdődik több projekt is a munkában, jó lesz.

Bolognai recept

For 6 people

1 lbs (1/2 kilograms) of ground beef.

one 15 ounce (425 grams) can tomato sauce.

one 6 ounce (170 grams) can of tomato paste.

1 clove of minced garlic.

3 teaspoons of dried onion powder, or 2 pieces or scallion/green onion minced.

2 teaspoons of dried basil or about 5 fresh basil leaves finely chopped.

1/2 teaspoon of dried oregano.

1,5-2 teaspoons of white granulated sugar.

Black pepper to taste.

1/4 cup or 2 ounces (56 grams) of parmesan shredded cheese.

1 tablespoon of olive oil.

A pinch of baking soda. the tiny amount helps to neutralize some of

the acidity, but too much will make the sauce taste like soup. Better

too little baking soda than too much.

First cook the meat the add the rest of the ingredients and microwave

or simmer for a 5-7 minutes just to meld the the flavors together.

Reggel arra ébredtem, hogy április 30-án a Posterous lehúzza a rolót. Ez azért is fáj, mert többen ezt használjuk dolgok megosztására a Sharewoodon, így most kereshetünk valami új helyet.

Igazából úgy terveztem, hogy ma egész nap itthon fogok ülni és sorozatokat/filmeket darálok, ezt szakította meg az a kellemetlen közjáték, hogy tegnap az irodában hagytam a töltőmet. Szerencsére a főnököm itt lakik mellettem, valamint iszonyat rendes, így délben bementem vele az irodába. Kulcsom ugyanis még nincs, de hamarosan lesz, megelőzve az ilyen baleseteket, valamint amúgy is lesz még itt hétvégi rendszergazdai biszbasz egyszercsak.

A nap másik fénypontja az volt, hogy végre moshattam! Nagyon ki voltak centizve már bizonyos ruhadarabjaim, zokniból például ma már egy kissé lyukasat viseltem, a múltkor vettem már hármat, de még kelleni fog. És valószínű egyéb ruhadarabokba is be kell majd ruháznom (seewhatijustdidthere), mert a következő alkalom, amikor mosógéphez jutok, pontosan tíz nap múlva lesz, addig teljesen be van táblázva a ház. Nagyon úgy tűnik, fel kell fejlesztenem magam sacc per kábé két hétnyi ruhára mindenből.

A fasza mosogépek mellé jár amúgy szárítószoba is, amit ki is próbáltam, felemás sikerrel: nem lehet csakúgy, agglegény módra félbehajtva feldobálni a ruhákat a szárítókötelekre, mert akkor nem száradnak meg időben, illetve amik nagyrészt igen, azok pont a hajtás körül vizesek maradnak. A megoldás természtesen ruhacsipeszek beszerzése lesz, valamint a helyes mosógépprogram megtalálása, mert bár sikerült kimosnom a ruhákat rendesen 40 fokon, valamiért nem centrifugálta ki őket rendesen.

A nap többi részében ténylegesen punnyadás történt, megnéztem az Argót (mennyire fasza már a végén a credits), az új Suits részt, most pedig még van időm még egy filmre meg talán egy sorozatrészre is. Holnap gyülekezet, hogy hol, az majd eldől.

Délben elmentünk hát Ulrikével a konditerembe, én a futógépen sétáltam egy adagot hegynek felfele, ezt alapvetően élveztem, bár jól belefájdult a derekam. Utána teremkerékpározni próbáltam, de ez egyelőre körökkel kényelmetlenebb volt az igazi bicikliknél, mindegy, első alkalom volt, lesz még elég idő kisérletezni, csak tartson ki a lelkesedés.

Nem tanulva a múltheti próbálkozásból, a ma esti céges ivászatot ma délután próbáltam megszervezni, ennek megfelelően kevés ember jött, bár összességében pozitívan sült el, jól elvoltunk. Miután felmértük az igényeket, elmentünk a _Systembolaget_be, magyarul az alkoholboltba bevásárolni. Ezeknek az eladásán ugyanis, leszámítva a gyengébb söröket, állami monopólium van, és csak a fenti helyeken lehet vásárolni bármi egyebet. Pozitív mellékhatása a dolognak, hogy egészen durván hatalmas a választék, többszáz négyzetméteren megszámlálhatatlan fajta vörösbor, fehérbor, sör, cider, tömény, és minden egyéb, mindeféle országból, tényleg csak ámultam, persze megkérik az árát, de akkor is, kicsit lementem hídba. Magamnak szereztem egy üveg brit IPA-t, a többieknek meg vittünk egyéb söröket meg egy üveg vörösbort kollektív fogyasztásra.

A mai adag kolléga körében már nem aratott osztatlan sikert az Unikum, maradt is végül még egy kicsi az alján, sebaj, fogyott ellenben a sör és a bor, bár amit ma vásároltam, az pont megmaradt. Jó lesz a következő alkalomra, amit el kéne kezdenem szervezni, mondjuk tegnapelőtt. Csináltunk valami egészen forradalmit is: rendeltünk pizzát a netről. Ezt ugyan lehet errefele, nem is kevés helyről, csak senki sem csinálja — mikor megkérdeztem egy kollégám, hogy mikor csinált ilyet utoljára, azt mondta, hogy hát jópár éve –, ugyanis a takeaway dívik helyette: szépen bemész a kajáldába, megrendeled, kivárod, elviszed.

Kezdődik az újabb hétvége, amire nem tervezek semmi különlegeset, azon kívül, hogy egyrészt végre moshatok holnap dél és 4 között, másrészt be kell mennem az irodába a laptoptöltőmért, mert bent felejtettem.

Ennek a posztnak most nem volt eleje, mert valahogy nem sikerült találni.

A mai nap egy relatív eseménytelen nap volt, ha nem számolunk egy napközbeni memoQszerver-elszállást, ami gyorsan el lett hárítva. Továbbá felfedeztem, hogy a svéd nyelvű Wordben mások a billentyűkiosztások és John, a rendszergazda a héten ugyebár szabin van, így angol verziót csak jövőhéten kapok, addig tikkelhetek attól, hogy a keresés példul Ctrl+B. Ja, és sikerült átrakni Spotifyba mindenféle szolgáltatások segítségével a Last.fm-es Loved Trackset illetve a Top 500-at, már amennyi ezekből megvolt ott, megint van egy időre hallgatnivalóm.

Ebédelni marhából készült _Medelhavsbiffar_t ettem, amit a google Mediterran Steaksnek fordít, valójában azonban egyfajta fasírt, abból is igen finom fajta, itt van például egy recept hozzá, az enyém pont úgy nézett ki, mint a linkelt oldalon a képen.

Holnap megyek már többször emlegetett, de itt talán még meg nem nevezett kolléganőmmel, Ulrikével ebédidőben a konditerembe, ő minden nap jár (!), meglátjuk majd, nálam mi lesz ebből, az mindenesetre motiválóerő, hogy nem egyedül csinálom. Valamint megbeszéltük, hogy este megint iszunk, neki hoztam a múlt héten megbontott Unikumot, amit most muszáj lesz befejezni, illetve lehet, hogy megnézzük a sarki alkoholboltot és megiszunk egy üveg vörösbort.

Jövőhéten pedig megyek Aliciával, egy másik kolléganőmmel úszni, hátha arra is sikerül visszaszokni. Addig is zenél nektek a Cechomor, nem először: