Eljött hát a nagy nap, elmentünk bankszámlát nyitni a sarki bankba, kicsit tanakodtak, hogy mit is kell velem csinálni, de minden jó ha a vége jó, van számlám, internetbankom, lesz Maestro kártyám, mire megjön az első fizum 25-én, meglesz minden. Ezek után elmentünk a sarki konditerembe is beiratkozni, még ki kell derítenem, hogy pontosan mennyibe kerül, valahogy a cégen keresztül megy a dolog, valamint egy kolléganő jár úszni is, őt is ki kell még faggatnom, csak a héten beteg. Ja, meg rá kell vennem magam, hogy eljárjak…

Az internetbankba belépés egyébként az alábbi egyszerű lépésekkel lehetséges:

• Az ember ellátogat a megfelelő weboldalra, beírja az azonosítószámot
• Előveszi a számlához adott tokent
• Beüti a pinkódját rajta
• Beüti a weboldaltól kapott két számot rajta
• Kap egy harmadik számot
• Azt beüti jelszónak
• És már bent is vagyunk!

Ezek után megvettem a vonatjegyeket a stockholmi hétvégémre (765 SEK, oda-vissza, IC, helyfoglalással), kivettem hozzá az első nap szabimat is, mert jelentősen olcsóbb aznap reggel vonatozni, mint bármikor máskor. Úgy döntöttem, vállalom a kb. dupla árat (783 SEK), és az AirBnB-n szerzek szállást ahelyett, hogy egy 14 fős hostelszobában aludjak úgy-ahogy. Az első, fenti foglalási requestemet azonban szerencsémre visszautasította az ember azzal, hogy arra az időre már kiadta a helyet. Azért szerencsére, mert utána találtam a rendszerben ennek közel a feléért egy sokkal jobb dealt (452 SEK), amit most le is foglaltam.

A melóban ma megírtam az első programomat is a cégnek, fordítási memóriák jogosultságait piszkálja meg egy kicsit, holnap nekiesünk a következő, kicsit nagyobb falat feladatnak is. Valamint már most felmerült, hogy jó eséllyel előadhatok májusban egy konferencián arról, amit a következő pár hónapban csinálni fogok, aminek nagyon drukkolok, mert nagyon rákaptam erre a public speaking dologra.

Este pedig kikerült a nevem a postaládára, ami azért is jó, mert ide fog jönni pár nap múlva a bankkártyám meg a pinkódom.

P.S. Tudtátok, hogy a svédeknél is vannak névnapok? Az én svédnapom december 21-én van, tökvéletlenül a magyar naptárban is ilyenkor (is) van Tamás nap, de trükkös módon márciusban ünneplem.

Eljött hát a nagy nap, megvolt az elvonulós munkanap, a titkos hely pedig — dobpergés — a CEO lakása volt, ami tíz percre van az irodától gyalog. Előtte azonban még begyűjthettem azt az achievementet, hogy sikerült reggel jó kávét csinálni végre az eszpresszógéppel. A nagy titok az, hogy minden részének jól be kell melegednie, miután végignyomtam rajta két üres menetet, harmadiknak már kávéval igen jó eredményt kaptam. Kicsit keserűbb volt a kelleténél, de mindenképpen jobb, mint amiket az előző reggeleken produkáltam.

Ebédet a Da Marco nevű helyen ettünk, ahol egyrészt van olcsó ebédmenüben mindenféle pizza meg tészta, másrészt életem egyik legjobb bolognai spagettiját fogyasztottam el, azt az iskolát követik, amit utoljára amerikában ettem: csak marhahús, paradicsomszósz, fűszerek. Tuti vissza fogok járni, 10-15 perc gyalog az irodától, szűk óra alatt megjárható, ha kilép az ember, ami belefér egyszer-egyszer.

Megtudtam ma azt is, hogy a fizetések itt mindig a hónap 25-én érkeznek, mert mindenki a hónap végén fizeti be a csekkeket. Valamint van egy hét fizetett betegszabim, és még egy, amit viszont már dokinak kell igazolnia. Holnap megyünk ugye bankszámlát nyitni, ha minden jól megy, az első fizumat már oda kapom két hét múlva hétfőn.

Reggel belefutottam egyébként ellenőrökbe a villamoson, az még egy dolog, hogy teljesen vállalható egyenruhába voltak, már-már menőn néztek ki benne, a hátuljára pedig külön rá volt írva, hogy kérdezz, szívesen segítünk. Az már kicsit jobban sokkolt, hogy emellett egy se lehetett idősebb 30-nál, és kifejezetten jófejek, kedvesek és jókedvűek voltak. Persze ez egy alkalom volt és négy ellenőr, szóval simán lehet, hogy a többi az morcos rosszarc. Valamiért nem hiszem.

Este elkövettem azt a kardinális hibát, hogy bevásárlólista nélkül mentem vásárolni, ennek az szokott lenni a következménye, hogy elképesztő mennyiségű időt töltök el a boltban, és hirtelen felindulásból hülyeségeket vásárolok, szerencsére most 20 perc után felismertem a helyzetet, és összeszedve gyorsan pár szükséges dolgot fizettem és kimenekültem, majd két perccel később megállapítottam, hogy azt pont nem vettem, amiért (részben) eredetileg bementem.

A következő alkalomra (vö. holnapra) azért összeírom, hogy mit kell venni a fentebb emlegetett szósz reprodukálásához, mert van receptem, és ráadásul akciós a darált marhahús ezen a héten, mintha csak jel lenne.

Ma végre keresztülment a helyi APEH-en a tény, hogy engem oda felvettek, kaptam végre adószámot, hivatalosan is létezek Svédországban. Majdnem. Azért, mert valamifajta EU-s hosszúnevű _temporary contract_on vagyok, ami miatt egyrészt mindenki kevesebbet adózik és jobban jár, másrészt csak átmeneti adószám jár érte, ami a semminél sokkal több, de az igazinál kevesebb. Az ugyanis errefele a személyi szám.

A gyakorlatban ez leginkább apróbb kényelmetlenségeket jelent: Svédországnak van egy olyan Dél-Korea stichje, hogy olyan weboldalak, amik pénzügyekkel is foglalkoznak (helyi BKV, helyi eBay, telefonszolgáltató etc.) regisztrációkor megkérdezni a _personnummer_ed, azaz az adószámod, ami nélkül nem engednek regisztrálni, és az átmeneti verziót ebből nem fogadják el. Ettől még tudok bérletet venni, telefont feltölteni, ilyesmi, a helyi eBay nem annyira frekventált, helyett van aktív apróhirdetőoldal, ahol ugyan nem kell az ominózus szám, de a hirdetésfeladáshoz kell a) nem-prepaid telefon b) olyan dombornyomott kártya, amit egy skandináv országban állítottak ki, nekem pedig egyik sincs-lesz valószínű a következő szűk hat hónapban.

Apropó bank, szerdán megyünk számlát nyitni, az első fizum után végre lesz koronában pénzem, és nem fogok függeni a forint árfolyamingadozásától, mert most a forintszámlámról költök a magyar dombornyomott Visámmal svéd koronában. A bank sajnos csak electron-kategóriájú kártyát hajlandó adni nekem, szóval a neten továbbra is a magyart kell majd használnom, apróhirdetések feladásához pedig majd segítséget kérek egy kollégától.

Itt egy hajó, átvezetőnek, meg egy kép arról, hogy felkerült a cég matrica formájában is a laptopomra.

A munkában ma nem történt semmi különös, holnap megyünk a várva várt munkaretreat-napra, a Titkos Helyre, ami valószínű a főnököm nyaralója lesz, mint azt kollégák a kávé mellett tippelgették. Izgalmas lesz.

Amely napon nem csináltam túl sokat. Délelőtt elmentem a helyi angol nyelvű anglikán gyülekezetbe, olyanban még amúgy se voltam, és megállapítottam, hogy nem ez lesz a csésze teám. Jövőhéten valószínű megnézem a New Life-ot.

Délben végre elmosogattam, majd folytattam a tegnap elkezdett sorozatok darálását, The Good Wife részek, Suits, Office, 30 Rock utolsó részei, új Community évad, most pedig épp Shamelesst nézek, csak megszakítottuk egy adag zombigyakással.

Szomorúan állapítottam meg azt az egyébként egyértelmű tényt, hogy az uborkaszezon végével elkezdtek drágulni a repjegyek, és márciusban meg áprilisban már nem lesz olyan olcsó hazalátogatni. Amit még nem tudom, mikor fogok, de ahogy nézem, nagyjából egy-másfél hónapra előre el kell majd döntenem, ha nem akarom a gatyám is otthagyni a WizzAir/RyanAirnél.

Nem túl titkos tervem egyébként ennek fordítottja is, hogy a tavasz-nyár közeledtével iderángatom a barátaimat is majd pár napra, ha az idejük és pénztárcájuk engedi. Aludni van hol, a város remek, és azt mondják, hónapról hónapra csak jobb és szebb lesz.

Holnap kezdődik az új hét, kedden megyek elvileg nagy tervezős-megbeszélős-brainstormos munkaretreat-napra a főnökömmel és egy másik kollégával egy Titkos Helyre, John, a rendszergazda pedig szabin lesz, ismerve magamat, engem fognak majd megtalálni mindenféle dolgokkal őhelyette. Nem mintha bánnám.

Mára ennyi.

Eljött hát a második hétvége, amelynek az első napja összességében jó volt, bár felemásan záródott.

Reggel meglett a legújabb twitteres mérföldkövem, majd agonizáltam egy kört azon, hogy mit is kéne csinálni aznap. Jobb híján foglaltam jegyet a moziba az Argóra, és úgy döntöttem, addig majd bóklászok a városban. Már majdnem összeszedtem volna magam az induláshoz amikor megjelent a readeremben, hogy lesz Barcamp Stockholm márciusban, a Thoughtbot szervezi és a Spotifynál lesz, ez két cég akiket amúgyis kedvelek, menjünk hát el, leglalább lesz alkalmunk megnézni a fővárost kicsit. Úgyhogy amellett, hogy lefoglaltam a jegyemet, megnéztem, mennyi a vonat oda-vissza (~650-750 SEK), két nap szállás (Hostel: ~400 SEK, AirBnB: ~900 SEK), meg a helyi közlekedés (72 órás kártya 230 SEK, de valószínű olcsóbb lesz sétálni és jegyet venni, mikor kell). Szóval március második hétvégéjén úgy tűnik, irány Stockholm.

Ezután tényleg elindultam, ezúttal gyalog, és útközben fotózgattam mindenfélét, többek közt egy jópofa óriáshőmérőt (lásd lejjebb), közbep pedig megebédeltem egy közepesen jót valamelik random gyorsétteremben.

Ezután beültem egy szimpatikus kávézóba meginni egy eszpreszót, és megnézni, mi újság az interneten, ahol pont megláttam és nagyon megörültem, hogy felkerültek többek között a Nellivel meg a Fricivel lévő közös sörözésünkön készült képek. Asszem ezek kapcsán kapott el igazán a honvágy először. Az egyiket én csináltam, a másikat meg rólam készült Nelli által, fel is rakom őket ide — remélem nem gond –, mert szerintem jók lettek:

 

Utána a városba meglett a nap dealje is, az egyik Telenor boltban potom 39 SEK-ért sikerült szereznem egy teljesen jó és kényelmes okostelefon-kesztyűt.

Ezután még bóklásztam egy kört a Nordstanban, a város legnagyobb bevásárlóközpontjában, jól rábasztam egy kávézóban, ahol a konnektorokból azt feltételeztem, lesz wifi is (nem volt), majd nem sokkal ezután elegem lett az unalomból, lett volna még több, mint három órám a filmemig, úgyhogy megvacsoráztam a McDonaldsban és hazajöttem. A nap további részében valószínű sorozatokat fogok nézni, meg lehet, letorrentezem estére a filmemet a mozi helyett, mert az utóbbi errefele pofátlanul drága: a jegy a foglalási díjjal egyűtt 120 SEK, és akkor még nem vettem popcornt meg üdítőt.

Holnap valószínű megnézem a helyi anglikán gyülekezetet, vagy visszamegyek oda, ahol tegnap voltam, ez leginkább majd reggel fog eldőlni.

Tegnap meséltem Nellinek, hogy a pörgés hiányzik nekem itt kicsit, most minden teljesen nyugis, a munka is, meg azon kívül is, szociális élet híján. Erre mondta azt az okosat, hogy ez akár jót is tehet nekem és jó lecke lehet ez, hajlok is erősen arra, hogy igaza van neki. Ennyi év sok szempontbeli összevisszaság után jó egy kis rend, egy kis nyugalom, amúgy is meg is kell tanulnom kicsit lenyugodni. A szociális élet előbb-utóbb csak beindul, és különbenis, bő egy hete vagyok itt.

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy lehet kéne keresni valami jóga dolgot, csak valami olyan kell, ahol minimalizálva van az egésznek a spirituális része. Valamint már nagyon sok helyen olvastam, hogy meg kéne tanulnom meditálni, valamilyen formában legalább, ezen is dolgozni kell.

A tegnap bevásárolt három kiló megfázásgyógyszernek meglett az eredménye, úgy tűnik, mert ugyan még semmit nem vettem be belőle a C-vitamint leszámítva, ellenben ma már sokkal jobban vagyok.

A munkában reggel megkerestem, hogy kell lefuttatni az Apple Hardware Testet a Mac Prón és nem dobott semmi hibát, viszont újraindításkor felajánlotta az előzőleg halottnak tűnő 10.6.8-as rendszert, sőt, be is bootolt róla. Meneküljünk hát előre, gondoltam, letöltöttünk és felraktunk rá egy 10.7-et Johnnal, a rendszergazdával, nyekkenés nélkül felment, azóta lefutott a gépen Memtest86+ meg egy gyors CPU-terhelésteszt, és semmi hiba jelét nem mutatja a gép. Ha így marad, már tényleg csak azt kell kitalálni, mit is fogok vele kezdeni.

A nap további részében tovább telepítettem a gépemet, futottam egy kört azzal, hogy VMWare Fusion alatt az erőmű gépemen jobban szaggat a Windows 7 grafikus felülete, mint ugyanez a saját gépemen egy elméletben sokkal rosszabb vidkártyával. Parallels alatt jobb a helyzet, ellenben tegnap vett nekem a cég egy VMWare-t, így ha nagyon váltani akarok, azt max. a saját zsebemből tudok, valamint a Parallels a sebességért cserébe jobban bugzik, szóval szerintem marad a mostani felállás.

Ebédelni elmentem kollégákkal a helyi svédasztalosba, ahol a menü, idézem, Flower Power volt, ez a gyakorlatban kimerült abban, hogy a hatvanas-hetvenes évek zenéje volt Reggae-vel keverve, valamint állítólag a salátabárnál volt valami virágokkal kapcsolatos dolog, de azt ugye hagyományosan kerülöm. Volt ellenben sült csirkecomb, röszti, főttkukorica (!), meg még pár dolog, amiből nem ettem, szóval jóllaktam.

Felbátorodva a múlt pénteki, spontán(nak tűnő, utólag visszanézve tuti nem az) munka utáni iszogatáson dobtam egy köremailt koradélután az irodában, hogy hát még mindig nem ismerek mindenkit, ki akar munka után megint inni kicsit, és sajnos mindenki közölte, hogy ez egy kicsit short notice, esetleg majd jövő pénteken. Johan, a CEO még meg is jegyezte, hogy a svédek nem túl impulzívak ilyen tekintetben, mindent hetekkel előre kell tervezni, amivel valahol amúgy tudok szimpatizálni. Szóval az “after work”-öt átraktam egyelőre jövő péntekre.

Ennek ellenére Ulrika, akivel már az előző kétnapos tartózkodásom alkalmával nagyon gyorsan összehaverkodtam, felvetette, hogy este azért megbonthatjuk a neki hozott Unikumot. Öt elött nem sokkal így tettünk, és csak összejött hirtelen 8-9 ember, osztatlan sikert aratott a Hungarian spirit, beszélgettünk és iszogattunk egy szűk órát, a végén csak elkotyogtam, hogy van még otthon egy ennél nagyobb üveg is, továbbá van HP is. Ekkor már Alicia, egy másik kolléganőm is bedobta, hogy akkor jövő péntekre majd ő hoz valami spanyol különlegességet, szóval ki tudja, lehet, valamiféle tradíció lesz ebből a péntekből.

Vége tehát a hétnek, jön a hétvége, nekem meg ki kell találnom, mi a frászt csinálok holnap itthon döglés helyett, illetve vasárnap visszamegyek-e a múltheti gyülekezetbe, vagy inkább megnézek egy másikat.

Egy biztos, jó itt lenni.

P.S.: Postzárta után érkezett Dr. Alban tavalyi (!) dala, a Loverboy, köszönjük Tapírnak:

Kerüleget valami megfázásszerűség már több napja, ma beszedtem rá mind a négy Coldrexem, amit hoztam magammal (megmaradt régebbről), délután meló után pedig bementem a gyógyszertárba venni még belőle. Coldrex ugyan nem volt (lehet, mert az egyik hatóanyaga Svédországban vényköteles), ellenben a kedves patikuslányok összelegózták a szükséges összetevőket, úgyismint paracetamol, cévitamin, szárazköhögésre valami, köptető valami, a koffeint pedig, nos, ugyebár megoldjuk egyéb forrásokból.

Megjött ma a munkában a céges gépembe az új SSD, délután már az új rendszeremet telepítettem (éppen szivat a vadiúj virtuális Windows 7-em), illetve mint kiderült, a korábban emlegetett Mac Próban nem a winchi halt meg, hanem valami más gebasz van, konzisztensen a 10.6.8 upgrade végén kap egy kernelpánikot ami hazavágja a bootparticiót is, jó móka lesz kitalálni, hogy ez akkor vajon mi, már több szálon is nyomozom. Mit meg nem tesz az ember egy parlagon álló Macért.

Ebédelni ugyanott ettem, mint tegnap, leginkább a kajához ingyen járó kenyeret vajjal, mert miután kihozták a rendelt héjában sült (főtt) krumplit csirkével, akkor derült ki, hogy a csirke három kiló tejszines szósszal vastagon leöntve jön, ami finoman szólva nem tesz jót a közepesen erősen laktózérzékeny gyomromnak. A tanulságot levontuk, olyan kajákról is megkérdezzük, hogy van-e benne tej(szín), amikről eredetileg nem feltételezzük.

Hazafelé bevásároltam. In my defense, a sixpack kóla nagyon durván akciós volt, napi egyet iszok belőle a reggelihez, pont megvan a hónapra.

Lassan ki kéne találnom, mit csinálok mosthétvégén, lesz például demoparti a városban, amiről sajnos mind én, mind aki szólt nekem (azért köszi, Martina) későn értesült, szóval az kiesett, de kéne valami jobb program, minthogy itthon ülni a gép előtt. A nap felismerése egyébként az volt, hogy a Men Without Hats még létezik, illetve az énekes összerakott egy új csapatot 2010-ben, mondja a wikipedia. Bő egy hét múlva fognak a városban koncertezni, de egy dal miatt nem fogok elmenni, azért berakom ide a poszt végébe, ne maradjatok ma se zene nélkül:

Tegnap 9:34-kor kitoltam az aznapi posztot, akkor pedig már annyira fáradt voltam, hogy szimplán lefeküdtem aludni, az ébresztőket beállítottam egy órával hamarabbra (6:50/7:00), és lefeküdtem aludni. Ma reggel 6-kor magamtól keltem, és még volt ötven percem lustálkodni az ágyban.

Most sokan megvonhatják a vállukat, hogy na és, de nekem ez nagyon nagy szó, kb. 10 éve nem volt ennyire earlybird a bioritmusom, mindenféle okokból, az utóbbi pár évben leginkább azért, mert ha az embernek van szociális élete, akkor a 10-kor fekvés teljesen esélytelen. Pedig tudom magamról, hogy én mérföldekkel jobbat alszok, ha ilyen 9-10 korül fekszem le.

Ha már ilyen korán keltem, hirtelen felindulásból be is sétáltam a munkahelyemre, tényleg pont fél óra az egész, az optimális az lenne, ha mindennap ezt csinálnám, meglátjuk, mennyire sikerül ez majd. Meg persze ha lesz újra bármiféle szociális életem, mennyit és hogy fogok én aludni.

Munkában ma leginkább dolgokat migráltam, frissítgettem, megnéztem, mi történik ha felfrissít az ember egy több, mint négy éves mediawikit (minden eltörik), furcsábbnál furcsább viselekedésekbe futottam, szóval a szokásos.

A tegnapi tervem, hogy megkérdem a főnököm, moshatok-e nála kútba esett, több okból is. Egy, ma beteg volt, kettő, kiderült, van az irodában is egy mosógép, ha minden kötél szakadna, három, a tulaj szerzett kulcsot a lakás mosószobájához, négy, szerzett időpontot is ma délutánra mosni az ő lakóházában. Ez utóbbi kisebb atrocitásokkal kezdődött, mert valaki bepofátlankodott a mi idősávunkba, de végül minden meg lett oldva és tudtam nála mosni. Ami azért is jó, mert a mi házunk be van gyakorlatilag táblázva jövő hét végéig, szóval legközelebb jövő szömbaton mosok, 12 és 16 óra között. Addig pont kitartok ruhával, illetve vennem kell zoknikat, de az legyen a legnagyobb problémám ruhaügyileg.

Elfogyott a mondanivalóm a mai napra, lassan érik egy lelkendezős poszt Göteborgról (ejtsd: Jőteborj, az utolsó j elnyomva, IPA-t írjon és olvasson a halál), mert alapvetően egy fasza város ez.

Addig még álljon itt egy kép másfél héttel ezelőttről, amit Hannával és Benczével csináltam mert rájöttünk, hogy nagyon régen készült olyan kép, amin mindhárman rajta lennénk.

Hopp, 10 óra, alvás. Addig meg zenél nektek Natasha Bedingfield.

Rohadt lassan, mármint. Alig egy hete vagyok itt, és egyrészt kábé egy hónapnak érződik: berendezkedtem, otthon érzem magam, megvan a napi rutinom, satöbbi, másrészt meg baszki, alig egy hete vagyok itt!

Valószínű a nagy váltás mellett betudható ez annak is, hogy gyökeresen megváltozott a napi rutinom, az utóbbi másfél évben a munka és a szabadidő teljesen összefolyt, nem vagy csak részben volt kialakult rutinom, a munkakezdés ideje sokszor összevissza volt. Ehhez képest itt felkelek 8-kor, beérek 9-re, 5-kor meg hazamegyek, és pont, vége a munkanapnak, tisztán szét vannak választva a dolgok, ami jó, azt hiszem, de ezt még nagyon szokni kell.

Szóval megvolt a harmadik munkanap is, még pár hét és már nem fogom számolni hanyadiknál tartok, reszeltem tovább a linux szervert, frissítgettem dolgokat, megismertem hogy kezeli a Windows Server a DHCP-t meg a DNS-t, ilyesmik. A korábban emlegetett eszpresszógép rejtelmeit még erősen tanulgatom, reggel először egy teljesen ihatatlan kávét sikerült vele készíteni, és másodszorra is csak egy éppenhogy elfogadható valamit, messze vagyok még attól a minőségtől, amit a kollégák tudnak vele művelni.

Ebédelni ma nem a megszokott svédasztalosba mentem, mert az aznapi menü nagyon nem volt szimpatikus, szóval úgy gondoltam, itt az idő felderíteni kicsit a környéket kajaszempontból, elmentem egy közelbe lévő ebédelőhelyre, ahol valamilyen halat ettem krumplival, egészen ijesztő szinten volt íztelen a dolog, nem akarom az első kaja után elitélni a helyet, de holnap megyünk tovább, van még pár kajálda a környéken, aztán majd valamikor később visszanézünk.

Visszafele fotózgattam egy kicsit az öbölben, sajnos utólag vettem észre, mennyire rondán rontja el az Instagram a képeket, pedig nem raktam rá semmi filtert csak a “legyen szebb” gombot nyomtam meg benne, hát, kontrasztosabb lett, de eléggé felemás módon.

Csináltam egy nagyongyors körpanorámot is, itt megnézhető, ezer sebből vérzik, de azért látszik rajta h alapvetően egy szép helyen vagyunk, teljesen bele vagyok szeretve a gyárépületekbe amiben az iroda van, és a öböl is szép, illetve majd sokkal szebb lesz nyáron. Zárójel, örülök, hogy 2013-ban hiába van csillió processzormag a gépemben, a Photoshop a panorámám összerakásához kettőnél többet nem használt, lehet, hogy valójában még annyit se. Értem én, hogy a többszálas programozás hatalmas szopás, de pont az ilyesmiknél borzasztóan hasznosan jönne.

Este átjött a főbérlő megkeresni a házban lévő mosószobához szükséges kulcsokat, és nem lett meg, ami azért probléma, mert több ruhadarabból is kifogyok 2 napon belül. Azt mondta, csináltat újakat a házzal, amit nem kétlek, addig azonban holnap megkérdem a főnökömet, aki itt lakik velem szembe, moshatok-e az ő házukban. Ha az nem oldható meg, akkor elvillamosozok egy mosodába, amiből eddig összesen kettőt találtam az egész városban, mert hát nincs rá igény alapvetően. Izgalmas lesz.

(Mai blogpostcímünkben Filmklub Ferit plagizáltunknek állítottunk tribute-ot.)

A reggeli készülődés kicsit elhúzódott, de azért csak sikerült pontban kilenckor belépni az iroda ajtaján. Folytatva a pénteken elkezdett dolgokat, az egyik kezemmel frissítettem a felélesztett Mac Prót 10.6-ra, a másikkal pedig a készülő új linuxos webszervert kezdtem telepíteni. Az első szál gyorsan elhalt: a Snow Leopard még felment ugyan, de az updatek frissítésekor elszállt benne a másik gépből kukázott winchi, szóval ez a projekt most egyelőre parkolópályán, míg nem veszünk bele újat.

A linuxos szerveren elképesztő mennyiséget összeszívtam rubys verziókezelőkkel, long story short, holnap felrakom a legújabb rubyt forrásból, mint az állatok, és kész, be akartam üzemelni a rendkívül hasznosnak látszó GitLabot, hogy ott tároljuk a jövőben a mindenféle céges kódokat, meghát úgyis lesznek majd rubys projektjeim, ismerem magam. Délelőtt még betekintést nyerhettem a céges szalagos backuprendszer rejtelmeibe és hibáiba, délután pedig megjöttek az első memoQ-os feladatok is, xliffet szereltem, kétszer is, az egyiknél valószínű bugra is futottam, ez majd kiderül, mindenesetre jó móka volt egy kicsit nyomozni.

Remek időnk volt, amúgy, a nap egyik felében hóvihar volt, a másikban meg sütött a nap, az utóbbi időszakban ballagtunk el a céges eszpresszószekta egyik tagjával a törzshely kávéboltba, ahonnan több éve veszik a kávét. Ennek megfelelően a tulajjal nagyon remek kapcsolatot ápolnak, a kávé mellett mindenféle jobbnál jobb bonbonokkal kínált minket, én egy 71%-os csokisat vittem, illetve kaptam egyet pluszba kóstolóba. Vittünk kétféle kávét is, fejből meg nem mondom milyet, a lényeg, hogy az erősebb-sötétebb pörkölésűekből, mert az a favorit.

Este hazamentem, beraktam a Wreck-it Ralph-ot, sajnos a letöltött verzióban ronda anomáliák voltak a hangban, szóval megvárom valószínű a rendes ripet belőle. Ja, és zombikat is lőttünk, mert azt kell.

És baszki, alig egy hete vagyok itt, de több hétnek érződik, valahogy berendezkedtem meg minden, tisztára otthon érzem magam.