Ellőttem az első filmet a nemrég vásárolt Canonettel, ezek lettek belőle. ISO 400, ennek ellenére nagyon kellemesen csalódtam az Ilford filmjében, nagyon részletes még így is. A következő filmnek mindenesetre egy 100-as lett belerakva. (edit: az indafotó embed persze nem ment át rssbe, ez a link.)
…Ha összerakunk [a megosztásokhoz] egy, a különböző feedek elemeit összesítő és megjelenítő planetet, akkor beljebb leszünk kicsit.
…írta Kelt még a múltkor. Közben eltelt egy hét és már tizen vagyunk, szóval lassan, de biztosan nő a közösség. Én pedig pár napja nekifogtam a dolognak, és mostanra került olyan állapotba, hogy vállalható legyen, szóval minden további időhúzás nélkül, kattintsatok: sharewood.hu
Az oldal olvasása mellett fel lehet iratkozni annak az RSS-ére, ha valaki mindenki megosztását egy helyről szeretné olvasni, vagy letölthet egy OPML-t amit aztán kedvenc RSS-olvasójába importálhat és kiválogatja, kiket szeretne olvasni.
És ami a legfontosabb, ha csatlakozni akarsz hozzánk, írj nekünk egy ímélt, és hozzáadunk. Ha hibát találsz az oldalban, vagy ötleted van, vagy akármi, akkor is írj nekünk.
A dolog technikai részletei:
Kezdtem az eredeti Planet szoftverrel, macera volt, kényelmetlen, de azt mondtam oké, ha megy, akkor legyen, elkezdtem összerakni a dolgot. Nagyjából akkor hajítottam ki az ablakon, mikor a képekkel kezdődő posztokat szimplán elrontotta.
Ekkor találtam rá a Venus nevű forkjára, ami egy fokkal kevésbé volt bugos, és miután a levelezőlistán elmondták, hogy hol tudom kiszedni azt a fícsört, hogy az iframes embedeket kitépi a posztokból, már majdnem boldog voltam, de. A venus (és a planet is) szimplán legenerál egy statikus lapot az utolsó x elemből, és ennyi, se archívum, se több oldalra tördelés, se keresés, se semmi, szóval ezt kicsit kevésnek éreztem.
A végén a planetrubyonrails.(com|net) motorjánál kötöttem ki. Ezt jól megforkoltam, felfrissítettem a legfrissebb Railsre, átírtam benne jópár dolgot és összebaltáztam egy dizájnt, aminek egyik felét Kelt Világlövésétől, a másikat Dave Winer Scripting Newsától loptam. Ha van önként jelentkező egy jobb dizájnra, azt szivesen fogadjuk.
Szóval így állt össze a Sharewood mostani állapota.
Az igazi férfi mindig zord / az igazi férfi szoknyát hord. (via Kelt via Levente)
Két és fél hónap telt el mióta a Google egy tollvonással kinyírta a sharinget. A kezdeti elvonási tünetek után elkeseredettségemben megpróbáltam átmenetileg a G+-ra megosztani a dolgokat, aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy már csak osztom a semmibe, fel se megyek a pluszra, ami egy ghost town, amiben néha hozzáadnak spammerek a köreikhez. Januárra szép lassan, erőszakkal leszoktattam magam a megosztásról, de csak nem hagyott nyugodni a dolog, aztán Kelttel elkezdtünk komolyabban gondolkozni a dolgon, hogy nyitunk egy-egy linkblogot.
(A hivemined azóta is készül, it’s done when it’s done, arra egyelőre nem várunk többet.)
A reblogolás borzasztó intézménye miatt nem akaródzott tumblrre menni. Én első körben kisérleteztem az octopresssel meg ezzel a módosítással a githubon, és bár megvan a maga bája, el lett vetve, ugyanis: a posterous pár hatvánnyal emberbarátabb. Van bookmarklet, másrészt a readerben van send to posterous (jobb felul fogaskerek -> Reader settings -> Send To -> Posterous) és bár a Readeres Send To ugyan használhatatlan, de még így is nagyon kényelmes a rendszer, könnyen testreszabható, satöbbi.
Így állt fel a rendszer a links.ktamas.com címen, illetve, ami mégfontosabb: fel lehet iratkozni annak az RSS-ére a feedburneren.
A többiek listája:
Szóval találkozunk a linkblogjainkon, egy részükön lehet kommentelni is, és hogy kicsit megmalackarajozzam kicsit ezt a posztot, ön hol fog linkblogolni?
(De tényleg, gyerünk szépen csinálni egyet. Most.)
P.S.: Össze kell rakni ebből egy Planetet, már dolgozok rajta.
Még a Kalákán fotóztam kollégám Minolta Hi-Matic E-jével, és nagyon beleszerettem a távmérős gépekbe. Aztán kimentünk a múltkor a Pecsára és megláttam Őt.
Nézegettem, próbálgattam, tetszett, aztán csak nem vittem valahogy el. Két héttel később visszamentünk, és még mindig ott volt, akkor már nem tudtam otthagyni. Ma reggel pedig bementem a Soósba, vettem hozzá obisapkát, sárga szűrőt, szíjat és 400-as Ilford filmet, szóval akkor fotózásra fel dolgozzunk.
(A Contaxszal az történt, hogy a kedvenc objektívem valahogy leöntöttem valami ragacsos dologgal és ki kell tisztíttatni, valamint ezzel párhuzamosan a vázban a rekesz is úgy döntött, hogy beadja az unalmast, szóval komolyabb összeget kéne befektetni, hogy újra életképes legyen a rendszer. Ez valószínű meg fog egyszercsak történni, de addig is van mivel filmre fotózni.)
Egyik kedvenc urban fantasy-krimiponyvasorozatom a Dresden Files, most tart a 13. részénél. Főszereplője Harry Dresden, Chicago egyetlen hivatásos varázsló-magánnyomozója. Az átívelő sztori most tart az író szerint a felénél, a Ghost Story minden tekintetben választóvonalnak érződik az sorozat előző könyvével, a Changessel egyetemben, amiben az író felrúgta a status quot, és felrázta kicsit a Dresden Files világát. A Ghost Story ott folytatja, ahol az előző abbahagyta, és piszokjó lett, nekem most ez a kedvenc könyvem a sorozatból. Van az Endlessen egy remek kritika, olvassátok el, aztán az összes könyvet is. A Ghost Story előtt elolvastam a Side Jobsot is, ami pár új és az addig megjelent novellák gyűjteménye, ennek olvasása közvetlenül a 12. könyv után, de még a Ghost Story előtt ajánlott.
Belekezdtem Terry Pratchet Reaper Menjébe. A történetben a Halált kirúgják, így kénytelen új munka után nézni a Korongvilágban. Ja és az emberek elkezdenek nem meghalni, ami további bonyodalmakat okoz. Elolvastam több mint a felét, és annak ellenére, hogy tele van jobbnál jobb poénokkal, valahogy valami nem fekszik nekem Pratchet világában, nem tudom pontosan megfogni, hogy mi. Azért egyszer lehet, hogy még folytatom. Ti mindenképpen nézzetek bele, az egy remek pillanat, mikor a Haláltól megkérdezik, hogy ugye tud kaszálni, majd kimegy a mezőre, és elkezdi lekaszálni a füveket — egyenként.
És itt van még Neal Stephenson Mother Earth, Mother Boardja, a hackerturizmus egyik alapműve, ami tulajdonképpen egy maratoni cikk az 1996 decemberi Wiredből, egy hihetetlen jó írás a telefonhálózatokat és mostmár az internetet összekötő, tenger alatt többezer kilométeren húzódó kábelekről. Kötelező olvasmány.
Igen ez a klasszikus esete annak amikor az egyebkent kozepesen vallalhatatlan dal nagyon csunyan beragad. Ezt kattintottam le es aztan megszolalt.
Még a tavalyi Kaláka Fesztiválon kaptunk rá az Only Connect nevű, elég elvetemült brit kvízshowra, aminek a műsorvezetőnője, akiről hosszas bekezdésekben lehetne rajongani, Victoria Coren írt pár könyvet is. Többek között egy részben önéletrajzit a pókerről és a pókeres karrierjéről, For Richer, For Poorer néven. Nem tudom jó szívvel ajánlani mindenkinek, ha nem érdekel egyébként a póker, nem biztos, hogy élvezni fogod, viszont akit érdekel a játék (pl. én) vagy épp aktívan űzi, az jó eséllyel élvezi fogja, mert nagyon jól ír.
Elolvastam Ted Chiang pár novelláját is, ebből a Tower of Babylont emelném ki, avagy mi lett volna, ha megépül a Bábel tornya? Mi van, ha eljutsz a tetejére? Érdekes, nekem tetszett.
Szintén novella a The Silent Judge (David W. Lantrum), az Alt Hist, Issue 1-ból: Hasfelmetsző Jack altertöris változata, egyszer érdemes elolvasni, egészen kellemes, talán csak a befejezés lett kicsit lapos.
(Középső kép Artur Villarrubia, CC BY-SA. folytatjuk.)
A Roxette The Lookja már alapból egy bitangjó szám...
...nem is beszélve a Baseballs-féle verzióról...
...és akkor jön ez a gyönyörű remix, ami a She Doesn't Live Here Anymore b-oldalán van, körbement párszor még a szilveszteri buliban Keltnél. A CD verzió egy perccel hosszabb, de a lényeg egyezik a videoverzióban.
Valójában tehetnék valami rendszert ezekbe a posztokba, mert most szimplán időrendben visszafele megyek, de a mostani három könyv/novella annyira különbözik és annyira nem tudom máshoz kötni, szóval mindegy.
Megvettem a Build Awesome Command-Line Applications in Ruby c. könyvet a PragProgtól, leginkább hogy demonstráljak nekik egy bugot a internetes boltjukban, plusz meg érdekelt, és éppen a munkámba vág. Még nem olvastam végig, csak belenéztem, de az alapján jónak tűnik.
Olvasgattam novellákat az SFmag antológiájából. Kiemelni hirtelen Kij Johnson Ponies c. novelláját tudnám, amiről a mai napig nem tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen tetszett-e. Másoktól eddig csak szélsőséges véleményeket olvastam, vagy nagyon tetszett nekik, vagy legszivesebben a sarokba vágták volna a Kindle-jüket. Én hajlok arra, hogy inkább nem jó, minthogy igen, kicsit túlzottan erőlteti a metafórákat, de mindenképpen eredeti, plusz alig pár oldal, szóval elolvasni mindeképp érdemes.
(Csalok, a novellát valójában máskor és máshol olvastam, de benne van az antológiába, és tényleg olvasgattam novellákat az antológiából, és egyébként is érdemes megnézni az antológiát, úgyhogy.)
Végezetül Kelt linkelte napi ingyenes Amazon könyvként a vámpíros-romantikus-karácsonyi (!) The Bite Before Christmast, nagyjából akkor, mikor a novemberi, TPR (Tini Paranormális Románc) SFMeetupot szerveztük. Poénból töltöttem le, három hosszabb novella van benne, az elsőbe kezdtem bele, és meglepő módon nem olyan rossz, mint azt az ember gondolná. A 3K 11. adásában van róla bővebben szó.
(folytatjuk.)
.jpg){kind=link}