Asszem itt még nem rinyáltam arról, hogy miután kemény munkával sikerült kivernem a Googleből, hogy magyarul beszéljen hozzám, pár hete hirtelen elkezdett svédül beszélni. Nem tudom mennyire van összefüggésben azzal, hogy fizikailag Svédországban vagyok, mert a magyarulbeszélést itt is csinálta egy ideig. Na mindegy, végülis ez csak használ nekem a nyelvtanulásban, emiatt állítottam át nemrég az ájfónom is svédre. Az operációs rendszerem egyelőre nem merem.

Elkapott kicsit a honvágy tegnap: emberek hiányoznak, egy jó sörözés. Najó, meg a Tündérgyár. Nézegettem is a repjegyeket a következő két hétre, hátha van valami olcsó, de természetesen ilyenkor már piszokdrágák, szóval marad az eredeti terv, hogy majd májusban jövök. Mint azt Nelli megjegyezte, nincsenek véletlenek, több, mint valószínű, hogy egyáltalán nem baj, hogy most itt vagyok, és nem látogatok haza még egy ideig.

Fotózgattam mostanában, Ezt például nemrég lőttem.

Összehasonlításképpen itt van ugyanez a Street Viewból, azért brutális a különbség, leginkább az évszakban:

Visa större karta

Ez pedig egy másik eheti kép:

Megintcsak ugyanez, Street View (az út közepéről, kvázi az ellenkező perspektívából, mert máshogy nem tudtam):

Visa större karta

Szóval szép lesz itt majd a június. Ezt pedig este vettem, merthát elfogyott, és a 24-es csomagban nevetségesen olcsó:

Holnap péntek (csúnyán retconolok éppen, mert ezt a posztot péntek reggel írom), aztán hurrá, hétvége!

Meghozta ma a FedEx az áfjónba az akksit, meglepően gyorsan átszereltem, és most akkor bízunk abban, hogy nem problémázik többet a telefon. A tesztelés kedvéért igyekszem most az akkumulátoros tok nélkül használni egy ideig.

A munkába ma segítettem megoldani egy már sok ideje húzódó projekttípus munkamenetét, meg is lettünk az előbb dicsérve, hogy idézzem a levelet:

VAD FANTASTISKT, UNDERBART, OTROLIGT JÄTTEBÄST-DUKTIGA NI ÄR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Úgy tűnik, szeretnek.

Az üres perceiben meg segítettem freeblogot költöztetni valakinek, már van egy egészen jó konvertálóscript-kombinációm, valahogy emberi használatra alkalmassá kéne tenni, mert most három külön scriptből áll, amiből egy PHP és kettő Ruby, ráadásul a beállításokhoz szerkesztgetni kell az egyik fájlt, szóval minden, csak nem felhasználóbarát. Asszem szorít kicsit az idő is, mármint a freeblog egyszercsak tényleg be fog teljesen dőlni.

Az alvómaszk dolog a kora reggeli napfény ellen sajnos nem vált be, két éjszakát is próbáltam vele, iszonyat kényelmetlen és nyomja a szemem. Kénytelen leszek tehát egy rendes sötétítőfüggöny beszerezni, valahogy meg kéne úszni, hogy ehhez az általam oly gyűlölt IKEA-ba kelljen menni. Addig is marad a korán lefekvés.

Most pedig irány a gyülekezet és cell group. Holnap már csütörtök, jön a cég külső rendszergazdája, elmagyarázza nekem többek között, hogy pontosan hogy kommunikál az itteni és a dán irodánk, ami azért is fontos, mert ez a kommunikáció az utóbbi időkben erősen problémás.

Nem gondoltam volna, hogy valaha egy zoknit fogok dicsérni, de a szombaton potom ötven koronáért vásárolt három pár zokni olyan durván kényelmesebb mint bármi, ami eddig a lábamon volt, hogy az elképesztő. Komolyan gondolkozok azon, hogy visszamegyek a héten, es veszek még két-három csomagot.

Ma a munkából hazaérve csak sikerült rávennem magam, hogy folytassam a Rosetta Stone-nal a svéd nyelvtanulást, lenyomtam a második leckét. Maga az anyag úgy épül fel, hogy 3 szint (level) van, azokon belül 4 egység (unit), mindegyiken belül 4 lecke (lesson). Konzervatív számítások szerint ha heti egy egységet lenyomok akkor nagyjából 3 hónap alatt megyek végig rajta, persze kérdés, tartható-e ez az ütem, tudok-e esetleg gyorsabban haladni, vagy pont fordítva, egy idő után muszáj lesz lelassítanom, valamint kérdés, hogy az egésznek a végén pontosan mit fogok tudni. Az biztos, hogy a napi egynél több lecke egyelőre nem megy, ez a hosszúság már most feszegeti a türelmemet, aztán ki tudja, lehet idővel ez is változni fog.

Közben teljesen elterelődött a figyelmem, az ezer éve félbehagyott freeblog-konvertert fejeztem be, pontosabban mások már megírták helyettem, nekem csak össze kellett legóznom a dolgokat, a lényeg, hogy működik.

Mára ennyi, holnap házicsoport, hurrá, szociális élet!

Az idő megint furcsán telik, vagy talán egyre normálisabban? Mindenesetre ma reggel mikor bementem a munkába, úgy tűnt, legalább egy hetet nem voltam. Valójában csak többet kell kimozdulnom a hétvégén asszem. Mindenesetre ma FAQ-ot írtam, meg a céges regex képzést tervezgettük, ami bonyolultabb lesz, mint gondoltam, de össze fog jönni.

Hazafelé vettem egy alvómaszkot, ma élesben tesztelem, le se húzom a redőnyöket, remélem működni fog, mindenképp olcsóbb megoldás lenne, mint beszerezni egy hatalmas sötétítőfüggönyt. Benéztem a még szombaton talált telefonjavítóba is, ahol pont olyan drága lett volna az akksicsere az ájfónban, mint megrendelni a netről, ráadásul az iFixItes csomaghoz járnak csillagfejű cserecsavarok az Apple teljesen egyedi ötágú torx-de-mégsem “pentalobe” csavarjai helyett, szóval az utóbbi megoldás mellett döntöttem.

Hamarosan nekem is lesz hosszúhétvégém, mint kiderült, itt húsvéthétfő mellett nagypéntek is szabadnap, sőt, az emberek többsége csütörtök délután se nagyon dolgozik már, bár rám nem tudom, ez hogy vonatkozik, majd kiderül. Régebben viccelődtem, hogy megnézem Ystadot (a Wallander miatt), de most kicsit komolyabban eljátszottam a gondolattal, hogy megnézem esetleg a falut, meg a tőle egy köpésre lévő Malmőt akkor már, ha találok magamnak arrafele elég teendőt-néznivalót arra a négy napra. Mindenesetre kéne valami jobb az itthon ülés és sorozatok darálása helyett.

Délelőtt elmentem a gyülekezetbe, bár a prédikáció nem különösebben fogott meg, a többi része jó volt, a szlovák lánytól kaptam egy kezdő svéd tankönyvet meg kaptam tippeket online szótárra, és persze szokás szerint beszélgettem jókat emberekkel.

Bementem aztán ebédelni a helyi Jensen’s Bøfhusba, eredetileg csirkét akartam enni (mi mást), de aztán hirtelen felindulásból rendeltem egy adag amerikai stílusú sertésbordát oldalast. Ez a House of Cards hibája, abban eszik a főszereplő gusztososnál gusztusosabb ribset, és egyszerűen muszáj volt mostmár kipróbálni, annak ellenére hogy én és a disznóhús nem vagyunk túl jó barátok, leszámítva a hurkát. Az eredmény vegyes: egyrészt nem olyan rossz, amilyennek gondoltam, másrészt nem mondanám azt se, hogy ízlett, de ha legközelebb füstös páccal kérem a BBQ-s helyett, és kicsit jobban átsütik, még akár jó is lehet.

Hazafelé bementem még a sarki Hemköpbe, hogy vegyek magamnak tusfürdőt, mert elfogyott, rögtön vettem kettőt, majd beálltam a viszonylag időigényes sorba (csak páran voltak előttem, de jó sok cuccal), erre 1-2 perc után rámszóltak és egy másik kasszánál ott helybe előreengedtek, mert látták, hogy összesen két dolgot vásárolok. Köpni-nyelni nem tudtam.

Olvastam ma egyébként az Impossible Projectről a The Magazine-ban, ami a Polaroid film feltámasztásáról szól, jó cikk, olvassátok el. El is játszottam a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a dolgot, de még ha túl is lépek azon, hogy bitangdrága az egész (8 kép 20 USD…), nem tudom fizikailag használni az itteni időjárásban nagyjából májusig, azt írják, hogy 13 és 28 fok között ajánlott (a fekete-fehért pedig 17-24). Szóval ez egyelőre kilőve.

Este eltöltöttem egy órát a Rosetta Stone előtt, ez az a nyelvtanító program, ami úgy tanít, hogy nem ad fordításokat, hanem a dolgokat leginkább képekkel párosítja, és immerzióra, ismétlésekre, intuícióra és hasonló dolgokra épít, ijesztően jól működik a dolog, de egyszerűen nincs hozzá türelmem, még a mostani, igen nyugodt állapotomban is, illetve ehhez direkt kapcsolódik a motiváció hiánya.

Zárjuk a hetet egy kis zenével.

Easy - Mat Zo & Porter Robinson (Official Video) from The Line on Vimeo.

Tegnap megint 11 körül feküdtem le, de reggel valamiféle kisebbfajta csoda során sikerült visszaaludnom, ennek eredménye az lett, hogy fél tízkor keltem fel, ez mindenképp új svédországi rekord. Azért hétfőn veszek egy alvómaszkot.

Reggel összegyűjtöttem az internetről a meglátogatandó bolhapiacokat, kettőt terveztem be, amiből négy lett, de ne szaladjunk a dolgok elébe.

Az első nem volt túl messze a lakástól, csak két villamosmegálló, ráadásul útba esett a másik helyhez. Előtte kerestem egy ATM-et, nem találtam saját bankomhoz tartozót a környéken, csak egy másikat. Nem csináltam belőle nagy ügyet, egészen addig, amíg nem olvastam el azt, hogy 900 SEK pénzfelvétel 182 SEK-be került, ami már-már hihetetlennek tűnt. Elkönyveltem tanulópénznek, majd azért most este ránéztem az onlinebankra, ahol sikerült kimatekoznom, hogy félreértettem a Google Translate-et, és valójában az a 182 SEK az a zárolt összeg volt éppen a számlámon, nem ATM-költség, szöval most kicsit megkönnyebbültem.

Mindenesetre végigjártam az első bolhapiacot, amely egyfajta furcsa öszvér volt a pecsa, az ecseri és a józsefvárosi piac között: ez egyébként elmondható mindre, ahol jártam. Elképesztően diverz a kínálat, vannak ruhások, antikosok, elektronikások, ájfóntokosok, de tényleg, minden. Itt majdnem vettem egy gitárt, elég olcsón adták (400 ill. 500 SEK, valszeg még alkudni is lehetett volna belőle), mert nemrég bogarat ültettek a fülembe, hogy lehet, hogy újra kéne kezdeni, anno nagyonrég tanultam 5 év akusztikusat.

Ezekután továbbindultam a második bolhapiacra, ahol azonban először eltévedtem, ennek eredményeképpen megnézhettem két másikat, az egyiknél sikerült is venni pár pár zoknit, illetve majdnem vettem egy Psion Revot (300-ról indult az ára de nagyongyorsan lement 150-ig), de úgy voltam vele, hogy ha már régi Psion, akkor várjunk ki egy rendes Series 5-öt.

Miután tiszta lett, hogy nem jó helyen járok, előszedtem a Google Mapset majd a böngészőt, megállapítottam, hogy elsőre jól benéztem a weboldalon lévő térképet, és átmentem a helyes címre, ahol két hatalmas istállóban volt berendezve a bolhapiac. Itt botlottam bele egy lángososba: ha jól értettem a sztorit, a tulaj 1986 (!) óta tolja itt az ipart, külön kedvezményt kaptam azért, mert magyarul szóltam hozzá.

A lángos egyébként nagyon finom volt, majdnem annyira jó mint amit pl. az ecserin lehet kapni. Az más kérdés, hogy a gyomrom megint nem szerette a dolgot, valószínű a tejföl tehet róla, volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz ez annyira jó ötlet, de Göteborg egyetlen (?) lángososát muszáj volt kipróbálni.

Vettem még lengyel instant tésztéslevest is, amiből a paradicsomos teljesen ehetetlen volt, viszont a csirkés egészen jó, valamint láttam “Hello Kitty spinning eyes” üdítőitalt, licencelt termék volt a csomagolás alapján, el nem tudom képzelni, milyen íze lehet, nem vettem belőle, utólag kicsit bánom.

Aztán szépen hazavillamosoztam, és bepótoltam a heti sorozatokat, elkezdtem nézni a Broadchruchöt, holnap gyüli, meg, nos, takarítani kéne kicsit a lakásban.

A NewsBlur egyelőre még lassú, valamint elhasal a freeblog feedeken, nem kétlem, hogy mindkettő orvosolva lesz, de addig maradok még a Readernél, nem sietek sehova végülis, illetve másfél hónapom van még, amíg be nem zár a Posterous. Elkezdtem egyébként gondolkozni azon, hogy át kéne menteni a linkblogok tartalmát a Sharewoodra, pontosabban csak a képeket, mert a tartalom megvan a kezdetektől, az oldal egyfajta archiválóként is működik. Meglátjuk.

A munkában befejeztem a következő programomat, legalábbis annak az első változatát, illetve péntek délután már nagyon beindult az offtopic chat az épülő céges Skype-on, youtubelinkeket küldözgettünk meg minden, szép lassan megfertőzöm a céget a csetelés örömeivel.

Négykor felpattantam, hazamentem, lezavartam a mosást, és sikerült egy egészen jó következő alkalmat szereznem jövő vasárnapra, ami alig 9 nap múlva van. Aztán felültem a villamosra és elmentem a gyülekezeti palacsintaestére, ami előtt jól bevacsoráztam a sarki 7-11-ben, mert volt egy olyan sejtésem, hogy nem nagyon lesz olyan palacsinta, amiben nincs tej. Mindenesetre ittam a málnaszörpöket és megint jókat beszélgettem egy csomó emberekkel, a végére már meggyőztek, hogy én szervezzem meg a következő tollaslabdázós kiruccanásunkat, és hogy lehet, hogy újra meg kéne próbálnom gitározni. Anno tanultam öt év akusztikus gitárt plusz a szolfézs, amit akkor végtelenül gyűlöltem, mostmár utólag nem bánom bizonyos dolgokat, amiket ott tanultam. Valamint az egyik lánytól vasárnap kapok egy adag svédtanulós anyagot.

A szombati projekt a helyi bolhapiacok feltérképezésének legalább elkezdése, a Google rögtön kidobott háromat, ebből jó eséllyel kettőt útba tudok ejteni, megyek is.

Reggel két dologra keltem: egy, a Veronica Mars mozifilm 2,45 milliónál jár, kettő, a Google bezárja a Readert, ez utóbbi elég érzékenyen érint, mivel az egyik legfontosabb webes cucc, amit használok, van benne kb. 560 feedem. Egyelőre előfizettem egy évre a NewsBlurre (ami éppen túl van terhelve), mert van benne rendes megosztás mindennel, ami kell, és nyitott szemmel járom az internetet, hátha felbukkan valami mégjobb alternatíva. Mindenesetre nagyon fáj a dolog.

Tegnap bementem a helyi Appleszervízbe, hogy itt ez az ájfón és szivat az akksija, sajnos elhajtottak azzal, hogy a független ájfónokat közvetlenül az Apple szervízeli, hívjam fel őket. A telefonban azt mondták, hogy egyrészt alapból 5 nap alatt csinálnak meg dolgokat, másrészt meg így, hogy random jelentkezik, lehet több idő lesz. Az lesz, hogy szépen rendelek egy új akksit az iFixItről, és megszerelem magam. Valószínű összefüggésben lehet a dolog amúgy az időjárással is, kevés guglizás után tömegesen lehet belefutni olyan sztorikba, hogy a mínusz fokokat nem szereti az Apple telefonja.

A mai munkanap produktivitásán nem segített az, hogy tegnap kirúgtam a hámból, és 11 után feküdtem le, folyománya, hogy alig 6-7 órát aludtam, ami exponenciálisan csökkenti a produktivitásomat, szóval ma főleg mindenféle apróságokat csináltam a munkában. Négykor szépen hazajöttem, belezuhantam a fotelbe, és azóta sorozatokat nézek, komolyabb agymunkára legközelebb holnap leszek képes.

Apropó holnap, végre moshatok munka után, megint jól ki lett centizve a dolog, muszáj lesz például mostmár zoknikat vennem, mert most csak úgy húztam ki a két mosás közötti tizenkevés napot, hogy ma már egy olyan párt viseltem, amiből az egyik lyukas. Az a baj, hogy bizonyos nagyon ritka kivételektől eltekintve végtelenül gyűlölök ruhára költeni, és mindig az utolsó utáni pillanatig halogatom azok beszerzését, amikor már tényleg és nagyon muszáj.

Remélem mindenki értékeli a problémáimat.

Ja, és lesz este coffee night a gyülekezetben, szóval amint lement a mosás, megyek szocializálódni, azt már várom. Aztán meg hétvége.

A szerdát azzal kezdtem, hogy elvesztem egy-két órára a svéd nyelv wikipedia–szócikkjeiben, mert mostanában egyre inkább érik bennem, hogy meg kéne tanulni. Így másfél hónap után elkezdtem apró nyelvmorzsákat felszedni, de leginkább csak megértek dolgokat, beszélni abszolút nem tudok, a kiejtés különöböző buktatóit sem tudom még teljesen. A mostani terv az, hogy egyrészt beszereztem egy Rosetta Stone-t, másrészt keresek valakit, aki hajlandó hetente párszor kávé mellett tanítani.

A munkában délután majdnem megírtam egy új programot, ma még be kell fejeznem, mindenesetre haladunk. Sokkal fontosabb dolog, hogy a munkaidőm vége előtt pár perccel robbant a bomba, hogy Kickstarter indul egy Veronica Mars mozifilm elkészítésere, a nap további részben erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne ugorjak ki a bőrömből, és tízpercenként néztem meg, hogy hol tart a számláló, mennyi pénz van már meg a dologból. Mikor lefeküdtem aludni, már másfél milliónál járt.

Aztán elmentem a Stockholmban meglátogatott scifiboltnak az itteni kirendeltségébe, ismét csorgattam a nyálam egy kört, volt például csinos TARDIS-os kulcstartó, meg minden, fogok még én ide visszajárni, az biztos.

Este pedig szokásás szerdai (ami hamarosan változni fog) cell group volt a gyülekezetben, megnéztünk és kibeszéltünk két videót, valamint megtudtam, hogy itt a szemészek általában magánpraxisban vannak, úgyhogy még ha lenne is svéd TB-m, akkor is fizetnem kéne, szóval most kicsit dilemmába vagyok, mert nem csak lehet, hogy új szemüveg kell, hanem más miatt is meg kéne nézetni a szemem. Ezenfelül megismerkedtem megint 1-2 emberrel és úgy általában jó volt megint társaságban lenni.

“Most vagy felkelek 5-kor, és akkor tudok reggelizni, meg kávét inni, vagy felkelek 5:30-kor és jó drágán megveszem mindezeket az első 7-11-ben” — mondtam tegnap este Nellinek, pedig mostanra megtanulhattam volna, hogy az első verzióra esélyem sincs. Ennek ellenére beállítottam ébresztőket ötre, és sikerült is felkelni nagyjából 5:20 körül, de kettőt pislogtam és hirtelen 5:45 lett és már indulni is kellett. Mondjuk lehet, hogy segítene, ha nem lenne a laptop közvetlenül az ágyam mellett, mert az a 25 perc természetesen az internet mélyében tűnt el.

Hatkor tehát elindultunk Koppenhágába, eredetileg azt hittem, hogy Malmőn keresztül, alagúton megyünk át, de kiderült, hogy sokkal gyorsabb, ha még előtte átkompozunk Dániába és északról közelítjük meg a várost. Nem bántam a dolgot, a komp iszonyat menő volt, fel lehetett menni a fedélzetre, fotózgattam is ott.

A kompokon egyébként egy csodálatos üzlet megy. Svédországban ugyebár állami monopólium van az alkoholon, és mint kiderült, Dániában ugyanez van, csak a dohánnyal. Ennek eredményeként az út egyik felében olcsóbban lehet venni mindenféle dohányterméket, majd átérve a határon hasonló kedvezményekkel lehet beruházni mindenféle italba.

Megérkezve Dániába aztán már hamar leértünk Koppenhágába, találkoztam az ottani kolléganőkkel, végigmentünk az előadáson, amit a CEO és a főnököm adott elő — én arra (is) voltam ott, hogy ha valami nagyon technikait kérdeznek –, elmentünk a konferenciára, elő lett adva az előadandó, majd elindultunk haza.

De előtte azért megmutatátták nekem Nyhavnt, a helyi turistanegyedet, ami egy kis szelet Amszterdam a város közepén, szép szines házak, meg egy csomó hajó, sajnos egy részük a télre való tekintettel le volt fedve.

(Igen, tényleg sok a biciklis, bár talán nem annyira, mint Amszterdamban, de ezt így a nulla fokban nehéz megitélni)

Kellemes meglepetés volt egyébként, hogy a 3 mobilszolgáltató felhasználójaként ingyen roamingolhattam a dán hálózatukról, persze túléltem volna pár órát mobilnet nélkül, de mégiscsak rendes tőlük. Az ájfón ellenben rendetlenkedik, egészen pontosan a benne lévő akksi, lehet, a héten beviszem helyi szervízbe, erre való a garancia, vagy mi.

Ezt a posztot már a hazafelé tartó autóútról írom, holnap újra meló, és jé, lassan másfél hónapja vagyok itt. Össze kéne szednem magam, és újra kondizni menni, csak elhatalmasodott rajtam a lustaság, leginkább abban, hogy megcsináljam végre a mélyhűtőmbe lévő kiló csirkemellet pár napnyi ebédnek.