Amely napon nem csináltam túl sokat. Délelőtt elmentem a helyi angol nyelvű anglikán gyülekezetbe, olyanban még amúgy se voltam, és megállapítottam, hogy nem ez lesz a csésze teám. Jövőhéten valószínű megnézem a New Life-ot.
Délben végre elmosogattam, majd folytattam a tegnap elkezdett sorozatok darálását, The Good Wife részek, Suits, Office, 30 Rock utolsó részei, új Community évad, most pedig épp Shamelesst nézek, csak megszakítottuk egy adag zombigyakással.
Szomorúan állapítottam meg azt az egyébként egyértelmű tényt, hogy az uborkaszezon végével elkezdtek drágulni a repjegyek, és márciusban meg áprilisban már nem lesz olyan olcsó hazalátogatni. Amit még nem tudom, mikor fogok, de ahogy nézem, nagyjából egy-másfél hónapra előre el kell majd döntenem, ha nem akarom a gatyám is otthagyni a WizzAir/RyanAirnél.
Nem túl titkos tervem egyébként ennek fordítottja is, hogy a tavasz-nyár közeledtével iderángatom a barátaimat is majd pár napra, ha az idejük és pénztárcájuk engedi. Aludni van hol, a város remek, és azt mondják, hónapról hónapra csak jobb és szebb lesz.
Holnap kezdődik az új hét, kedden megyek elvileg nagy tervezős-megbeszélős-brainstormos munkaretreat-napra a főnökömmel és egy másik kollégával egy Titkos Helyre, John, a rendszergazda pedig szabin lesz, ismerve magamat, engem fognak majd megtalálni mindenféle dolgokkal őhelyette. Nem mintha bánnám.
Eljött hát a második hétvége, amelynek az első napja összességében jó volt, bár felemásan záródott.
Reggel meglett a legújabb twitteres mérföldkövem, majd agonizáltam egy kört azon, hogy mit is kéne csinálni aznap. Jobb híján foglaltam jegyet a moziba az Argóra, és úgy döntöttem, addig majd bóklászok a városban. Már majdnem összeszedtem volna magam az induláshoz amikor megjelent a readeremben, hogy lesz Barcamp Stockholm márciusban, a Thoughtbot szervezi és a Spotifynál lesz, ez két cég akiket amúgyis kedvelek, menjünk hát el, leglalább lesz alkalmunk megnézni a fővárost kicsit. Úgyhogy amellett, hogy lefoglaltam a jegyemet, megnéztem, mennyi a vonat oda-vissza (~650-750 SEK), két nap szállás (Hostel: ~400 SEK, AirBnB: ~900 SEK), meg a helyi közlekedés (72 órás kártya 230 SEK, de valószínű olcsóbb lesz sétálni és jegyet venni, mikor kell). Szóval március második hétvégéjén úgy tűnik, irány Stockholm.
Ezután tényleg elindultam, ezúttal gyalog, és útközben fotózgattam mindenfélét, többek közt egy jópofa óriáshőmérőt (lásd lejjebb), közbep pedig megebédeltem egy közepesen jót valamelik random gyorsétteremben.
Ezután beültem egy szimpatikus kávézóba meginni egy eszpreszót, és megnézni, mi újság az interneten, ahol pont megláttam és nagyon megörültem, hogy felkerültek többek között a Nellivel meg a Fricivel lévő közös sörözésünkön készült képek. Asszem ezek kapcsán kapott el igazán a honvágy először. Az egyiket én csináltam, a másikat meg rólam készült Nelli által, fel is rakom őket ide — remélem nem gond –, mert szerintem jók lettek:
Utána a városba meglett a nap dealje is, az egyik Telenor boltban potom 39 SEK-ért sikerült szereznem egy teljesen jó és kényelmes okostelefon-kesztyűt.
Ezután még bóklásztam egy kört a Nordstanban, a város legnagyobb bevásárlóközpontjában, jól rábasztam egy kávézóban, ahol a konnektorokból azt feltételeztem, lesz wifi is (nem volt), majd nem sokkal ezután elegem lett az unalomból, lett volna még több, mint három órám a filmemig, úgyhogy megvacsoráztam a McDonaldsban és hazajöttem. A nap további részében valószínű sorozatokat fogok nézni, meg lehet, letorrentezem estére a filmemet a mozi helyett, mert az utóbbi errefele pofátlanul drága: a jegy a foglalási díjjal egyűtt 120 SEK, és akkor még nem vettem popcornt meg üdítőt.
Holnap valószínű megnézem a helyi anglikán gyülekezetet, vagy visszamegyek oda, ahol tegnap voltam, ez leginkább majd reggel fog eldőlni.
Eltelt megint 5000 tweet, az én életemben ez általában amúgy ~fél év. Sok minden történt ez alatt az idő alatt, és a Twitter kapcsán (is) úgy érzem, elkezdtek változni a dolgok, szerintem összességében pozitívan. Egy biztos, a médium és az emberek (többsége) továbbra is megvan, találkozunk 50000-nél is.
Tegnap meséltem Nellinek, hogy a pörgés hiányzik nekem itt kicsit, most minden teljesen nyugis, a munka is, meg azon kívül is, szociális élet híján. Erre mondta azt az okosat, hogy ez akár jót is tehet nekem és jó lecke lehet ez, hajlok is erősen arra, hogy igaza van neki. Ennyi év sok szempontbeli összevisszaság után jó egy kis rend, egy kis nyugalom, amúgy is meg is kell tanulnom kicsit lenyugodni. A szociális élet előbb-utóbb csak beindul, és különbenis, bő egy hete vagyok itt.
Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy lehet kéne keresni valami jóga dolgot, csak valami olyan kell, ahol minimalizálva van az egésznek a spirituális része. Valamint már nagyon sok helyen olvastam, hogy meg kéne tanulnom meditálni, valamilyen formában legalább, ezen is dolgozni kell.
A tegnap bevásárolt három kiló megfázásgyógyszernek meglett az eredménye, úgy tűnik, mert ugyan még semmit nem vettem be belőle a C-vitamint leszámítva, ellenben ma már sokkal jobban vagyok.
A munkában reggel megkerestem, hogy kell lefuttatni az Apple Hardware Testet a Mac Prón és nem dobott semmi hibát, viszont újraindításkor felajánlotta az előzőleg halottnak tűnő 10.6.8-as rendszert, sőt, be is bootolt róla. Meneküljünk hát előre, gondoltam, letöltöttünk és felraktunk rá egy 10.7-et Johnnal, a rendszergazdával, nyekkenés nélkül felment, azóta lefutott a gépen Memtest86+ meg egy gyors CPU-terhelésteszt, és semmi hiba jelét nem mutatja a gép. Ha így marad, már tényleg csak azt kell kitalálni, mit is fogok vele kezdeni.
A nap további részében tovább telepítettem a gépemet, futottam egy kört azzal, hogy VMWare Fusion alatt az erőmű gépemen jobban szaggat a Windows 7 grafikus felülete, mint ugyanez a saját gépemen egy elméletben sokkal rosszabb vidkártyával. Parallels alatt jobb a helyzet, ellenben tegnap vett nekem a cég egy VMWare-t, így ha nagyon váltani akarok, azt max. a saját zsebemből tudok, valamint a Parallels a sebességért cserébe jobban bugzik, szóval szerintem marad a mostani felállás.
Ebédelni elmentem kollégákkal a helyi svédasztalosba, ahol a menü, idézem, Flower Power volt, ez a gyakorlatban kimerült abban, hogy a hatvanas-hetvenes évek zenéje volt Reggae-vel keverve, valamint állítólag a salátabárnál volt valami virágokkal kapcsolatos dolog, de azt ugye hagyományosan kerülöm. Volt ellenben sült csirkecomb, röszti, főttkukorica (!), meg még pár dolog, amiből nem ettem, szóval jóllaktam.
Felbátorodva a múlt pénteki, spontán(nak tűnő, utólag visszanézve tuti nem az) munka utáni iszogatáson dobtam egy köremailt koradélután az irodában, hogy hát még mindig nem ismerek mindenkit, ki akar munka után megint inni kicsit, és sajnos mindenki közölte, hogy ez egy kicsit short notice, esetleg majd jövő pénteken. Johan, a CEO még meg is jegyezte, hogy a svédek nem túl impulzívak ilyen tekintetben, mindent hetekkel előre kell tervezni, amivel valahol amúgy tudok szimpatizálni. Szóval az “after work”-öt átraktam egyelőre jövő péntekre.
Ennek ellenére Ulrika, akivel már az előző kétnapos tartózkodásom alkalmával nagyon gyorsan összehaverkodtam, felvetette, hogy este azért megbonthatjuk a neki hozott Unikumot. Öt elött nem sokkal így tettünk, és csak összejött hirtelen 8-9 ember, osztatlan sikert aratott a Hungarian spirit, beszélgettünk és iszogattunk egy szűk órát, a végén csak elkotyogtam, hogy van még otthon egy ennél nagyobb üveg is, továbbá van HP is. Ekkor már Alicia, egy másik kolléganőm is bedobta, hogy akkor jövő péntekre majd ő hoz valami spanyol különlegességet, szóval ki tudja, lehet, valamiféle tradíció lesz ebből a péntekből.
Vége tehát a hétnek, jön a hétvége, nekem meg ki kell találnom, mi a frászt csinálok holnap itthon döglés helyett, illetve vasárnap visszamegyek-e a múltheti gyülekezetbe, vagy inkább megnézek egy másikat.
Egy biztos, jó itt lenni.
P.S.: Postzárta után érkezett Dr. Alban tavalyi (!) dala, a Loverboy, köszönjük Tapírnak:
Kerüleget valami megfázásszerűség már több napja, ma beszedtem rá mind a négy Coldrexem, amit hoztam magammal (megmaradt régebbről), délután meló után pedig bementem a gyógyszertárba venni még belőle. Coldrex ugyan nem volt (lehet, mert az egyik hatóanyaga Svédországban vényköteles), ellenben a kedves patikuslányok összelegózták a szükséges összetevőket, úgyismint paracetamol, cévitamin, szárazköhögésre valami, köptető valami, a koffeint pedig, nos, ugyebár megoldjuk egyéb forrásokból.
Megjött ma a munkában a céges gépembe az új SSD, délután már az új rendszeremet telepítettem (éppen szivat a vadiúj virtuális Windows 7-em), illetve mint kiderült, a korábban emlegetett Mac Próban nem a winchi halt meg, hanem valami más gebasz van, konzisztensen a 10.6.8 upgrade végén kap egy kernelpánikot ami hazavágja a bootparticiót is, jó móka lesz kitalálni, hogy ez akkor vajon mi, már több szálon is nyomozom. Mit meg nem tesz az ember egy parlagon álló Macért.
Ebédelni ugyanott ettem, mint tegnap, leginkább a kajához ingyen járó kenyeret vajjal, mert miután kihozták a rendelt héjában sült (főtt) krumplit csirkével, akkor derült ki, hogy a csirke három kiló tejszines szósszal vastagon leöntve jön, ami finoman szólva nem tesz jót a közepesen erősen laktózérzékeny gyomromnak. A tanulságot levontuk, olyan kajákról is megkérdezzük, hogy van-e benne tej(szín), amikről eredetileg nem feltételezzük.
Hazafelé bevásároltam. In my defense, a sixpack kóla nagyon durván akciós volt, napi egyet iszok belőle a reggelihez, pont megvan a hónapra.
Lassan ki kéne találnom, mit csinálok mosthétvégén, lesz például demoparti a városban, amiről sajnos mind én, mind aki szólt nekem (azért köszi, Martina) későn értesült, szóval az kiesett, de kéne valami jobb program, minthogy itthon ülni a gép előtt. A nap felismerése egyébként az volt, hogy a Men Without Hats még létezik, illetve az énekes összerakott egy új csapatot 2010-ben, mondja a wikipedia. Bő egy hét múlva fognak a városban koncertezni, de egy dal miatt nem fogok elmenni, azért berakom ide a poszt végébe, ne maradjatok ma se zene nélkül:
Tegnap 9:34-kor kitoltam az aznapi posztot, akkor pedig már annyira fáradt voltam, hogy szimplán lefeküdtem aludni, az ébresztőket beállítottam egy órával hamarabbra (6:50/7:00), és lefeküdtem aludni. Ma reggel 6-kor magamtól keltem, és még volt ötven percem lustálkodni az ágyban.
Most sokan megvonhatják a vállukat, hogy na és, de nekem ez nagyon nagy szó, kb. 10 éve nem volt ennyire earlybird a bioritmusom, mindenféle okokból, az utóbbi pár évben leginkább azért, mert ha az embernek van szociális élete, akkor a 10-kor fekvés teljesen esélytelen. Pedig tudom magamról, hogy én mérföldekkel jobbat alszok, ha ilyen 9-10 korül fekszem le.
Ha már ilyen korán keltem, hirtelen felindulásból be is sétáltam a munkahelyemre, tényleg pont fél óra az egész, az optimális az lenne, ha mindennap ezt csinálnám, meglátjuk, mennyire sikerül ez majd. Meg persze ha lesz újra bármiféle szociális életem, mennyit és hogy fogok én aludni.
Munkában ma leginkább dolgokat migráltam, frissítgettem, megnéztem, mi történik ha felfrissít az ember egy több, mint négy éves mediawikit (minden eltörik), furcsábbnál furcsább viselekedésekbe futottam, szóval a szokásos.
A tegnapi tervem, hogy megkérdem a főnököm, moshatok-e nála kútba esett, több okból is. Egy, ma beteg volt, kettő, kiderült, van az irodában is egy mosógép, ha minden kötél szakadna, három, a tulaj szerzett kulcsot a lakás mosószobájához, négy, szerzett időpontot is ma délutánra mosni az ő lakóházában. Ez utóbbi kisebb atrocitásokkal kezdődött, mert valaki bepofátlankodott a mi idősávunkba, de végül minden meg lett oldva és tudtam nála mosni. Ami azért is jó, mert a mi házunk be van gyakorlatilag táblázva jövő hét végéig, szóval legközelebb jövő szömbaton mosok, 12 és 16 óra között. Addig pont kitartok ruhával, illetve vennem kell zoknikat, de az legyen a legnagyobb problémám ruhaügyileg.
Elfogyott a mondanivalóm a mai napra, lassan érik egy lelkendezős poszt Göteborgról (ejtsd: Jőteborj, az utolsó j elnyomva, IPA-t írjon és olvasson a halál), mert alapvetően egy fasza város ez.
Addig még álljon itt egy kép másfél héttel ezelőttről, amit Hannával és Benczével csináltam mert rájöttünk, hogy nagyon régen készült olyan kép, amin mindhárman rajta lennénk.
Hopp, 10 óra, alvás. Addig meg zenél nektek Natasha Bedingfield.
Rohadt lassan, mármint. Alig egy hete vagyok itt, és egyrészt kábé egy hónapnak érződik: berendezkedtem, otthon érzem magam, megvan a napi rutinom, satöbbi, másrészt meg baszki, alig egy hete vagyok itt!
Valószínű a nagy váltás mellett betudható ez annak is, hogy gyökeresen megváltozott a napi rutinom, az utóbbi másfél évben a munka és a szabadidő teljesen összefolyt, nem vagy csak részben volt kialakult rutinom, a munkakezdés ideje sokszor összevissza volt. Ehhez képest itt felkelek 8-kor, beérek 9-re, 5-kor meg hazamegyek, és pont, vége a munkanapnak, tisztán szét vannak választva a dolgok, ami jó, azt hiszem, de ezt még nagyon szokni kell.
Szóval megvolt a harmadik munkanap is, még pár hét és már nem fogom számolni hanyadiknál tartok, reszeltem tovább a linux szervert, frissítgettem dolgokat, megismertem hogy kezeli a Windows Server a DHCP-t meg a DNS-t, ilyesmik. A korábban emlegetett eszpresszógép rejtelmeit még erősen tanulgatom, reggel először egy teljesen ihatatlan kávét sikerült vele készíteni, és másodszorra is csak egy éppenhogy elfogadható valamit, messze vagyok még attól a minőségtől, amit a kollégák tudnak vele művelni.
Ebédelni ma nem a megszokott svédasztalosba mentem, mert az aznapi menü nagyon nem volt szimpatikus, szóval úgy gondoltam, itt az idő felderíteni kicsit a környéket kajaszempontból, elmentem egy közelbe lévő ebédelőhelyre, ahol valamilyen halat ettem krumplival, egészen ijesztő szinten volt íztelen a dolog, nem akarom az első kaja után elitélni a helyet, de holnap megyünk tovább, van még pár kajálda a környéken, aztán majd valamikor később visszanézünk.
Visszafele fotózgattam egy kicsit az öbölben, sajnos utólag vettem észre, mennyire rondán rontja el az Instagram a képeket, pedig nem raktam rá semmi filtert csak a “legyen szebb” gombot nyomtam meg benne, hát, kontrasztosabb lett, de eléggé felemás módon.
Csináltam egy nagyongyors körpanorámot is, itt megnézhető, ezer sebből vérzik, de azért látszik rajta h alapvetően egy szép helyen vagyunk, teljesen bele vagyok szeretve a gyárépületekbe amiben az iroda van, és a öböl is szép, illetve majd sokkal szebb lesz nyáron. Zárójel, örülök, hogy 2013-ban hiába van csillió processzormag a gépemben, a Photoshop a panorámám összerakásához kettőnél többet nem használt, lehet, hogy valójában még annyit se. Értem én, hogy a többszálas programozás hatalmas szopás, de pont az ilyesmiknél borzasztóan hasznosan jönne.
Este átjött a főbérlő megkeresni a házban lévő mosószobához szükséges kulcsokat, és nem lett meg, ami azért probléma, mert több ruhadarabból is kifogyok 2 napon belül. Azt mondta, csináltat újakat a házzal, amit nem kétlek, addig azonban holnap megkérdem a főnökömet, aki itt lakik velem szembe, moshatok-e az ő házukban. Ha az nem oldható meg, akkor elvillamosozok egy mosodába, amiből eddig összesen kettőt találtam az egész városban, mert hát nincs rá igény alapvetően. Izgalmas lesz.
A reggeli készülődés kicsit elhúzódott, de azért csak sikerült pontban kilenckor belépni az iroda ajtaján. Folytatva a pénteken elkezdett dolgokat, az egyik kezemmel frissítettem a felélesztett Mac Prót 10.6-ra, a másikkal pedig a készülő új linuxos webszervert kezdtem telepíteni. Az első szál gyorsan elhalt: a Snow Leopard még felment ugyan, de az updatek frissítésekor elszállt benne a másik gépből kukázott winchi, szóval ez a projekt most egyelőre parkolópályán, míg nem veszünk bele újat.
A linuxos szerveren elképesztő mennyiséget összeszívtam rubys verziókezelőkkel, long story short, holnap felrakom a legújabb rubyt forrásból, mint az állatok, és kész, be akartam üzemelni a rendkívül hasznosnak látszó GitLabot, hogy ott tároljuk a jövőben a mindenféle céges kódokat, meghát úgyis lesznek majd rubys projektjeim, ismerem magam. Délelőtt még betekintést nyerhettem a céges szalagos backuprendszer rejtelmeibe és hibáiba, délután pedig megjöttek az első memoQ-os feladatok is, xliffet szereltem, kétszer is, az egyiknél valószínű bugra is futottam, ez majd kiderül, mindenesetre jó móka volt egy kicsit nyomozni.
Remek időnk volt, amúgy, a nap egyik felében hóvihar volt, a másikban meg sütött a nap, az utóbbi időszakban ballagtunk el a céges eszpresszószekta egyik tagjával a törzshely kávéboltba, ahonnan több éve veszik a kávét. Ennek megfelelően a tulajjal nagyon remek kapcsolatot ápolnak, a kávé mellett mindenféle jobbnál jobb bonbonokkal kínált minket, én egy 71%-os csokisat vittem, illetve kaptam egyet pluszba kóstolóba. Vittünk kétféle kávét is, fejből meg nem mondom milyet, a lényeg, hogy az erősebb-sötétebb pörkölésűekből, mert az a favorit.
Kilátás egyik irányba
Kilátás másik irányba
Este hazamentem, beraktam a Wreck-it Ralph-ot, sajnos a letöltött verzióban ronda anomáliák voltak a hangban, szóval megvárom valószínű a rendes ripet belőle. Ja, és zombikat is lőttünk, mert azt kell.
És baszki, alig egy hete vagyok itt, de több hétnek érződik, valahogy berendezkedtem meg minden, tisztára otthon érzem magam.
Tegnap este még megnéztem az előző posztban emlegetett SG1-es részt, és meg kellett hogy állapítsam, ezt jobb móka újranézni, mint a Groundhog Dayt. Mondták Facebookon, hogy van Xenás rész is, de attól kicsit félek, az nagyon a gyerekkorom része, és nem tudom, jól öregedett-e.
Ma reggel pedig fogtam egy buszt és elmentem a Fisher Creek International Churchbe, velük kezdtem a listáról, az első alkalom alapján úgy tűnik, nem választottam rosszul, egészen jó volt, a jellegéből adódóan szép nagy olvasztótégely az egész, ami itt asszem csak előny, kicsit furcsa volt több év kihagyás után újra Istentiszteleten lenni, de jó, jegyzeteltem magamnak több, mint egy oldalt, pedig ilyet azelőtt sose csináltam. Szóval lehet, hogy jövőhéten is ide jövök vissza.
Hazafele bevásároltam gyorsan, aztán a nap további részét itthon töltöttem, zombik gyakásával, sorozatrészek pótlásával (a múltheti Suits remek volt), aztán megnéztem a Silver Linings Playbookot, amiről anno Ildi lelkedezett múlt héten a búcsubulimon, és azóta ott hevert a Downloads mappámban, szóval ideje volt, remek film, főleg a második egy órája, de úgy általában, nézzétek meg. Mára ennyi, holnap jön a második munkanap, már most van vagy’ 5 meeting-teendő-akármi rá, szóval nem fogok unatkozni, az biztos, és ez jó.
Reggel tehát felkeltem, reggeli közben megcsináltam végre a svédországi budgetemet, majd összeszedtem magamat, és észak fele lévő IKEA felé vettem az irányt.
Ezt a városban lőttem odafelé
Előttem még bóklásztam egy kört az ott lévő Media Marktban is, de aztán átbaktattam az IKEÁba, hihetetlen hatékony módon kb. fél óra alatt végeztem vele, céltudatosan megkerestem azt a pár dolgot, amire szükségem volt (szennyestartó, vágódeszka, ruhaszárító kecske, nagy IKEÁs zacskók, fogasok) majd gyorsan fizetve — volt selfservice kassza, remek találmány — kimenekültem, mielőtt örökre elnyelt volna a hely. Gyűlölök IKEÁzni, azt most hosszú lenne leírni, miért, majd egyszer. (ezeket nem írom meg aztán soha)
Ezután következett az az extrémsport, hogy hazabékávéztamvästtrafikoztam két busszal és egy villamossal az egészet, mert a taxi kábé annyiba került volna, mint amennyit elköltöttem az IKEÁban (240 SEK), így inkább vállaltam a szívást a tömegközlekedéssel. Hazafele megebédeltem a McDonaldsban — spoilers: pontosan ugyanolyan, mint otthon, csak ez egy rendes ország és a ketchupot ingyen adják — majd otthon lerakva végre a cuccokat elugrottam még a sarki Hemköpbe, bevásároltam mindenféle dolgokat a hűtőbe és a nap további részére itthon punnyadást rendeltem el.
Apropó bevásárlás, Pesten az utóbbi pár évben a szőlőlére voltam rákattanva, mint dolog, amit víz helyett iszok (végtelenül egészséges, tudom), és bár először kicsit zavart, hogy alig van nem 100%-os gyümölcslé a boltban, sikerült gyorsan felfedeznem, hogy lehet kapni 19%-os mangólét, úgy hogy az lett az addikcióm új tárgya.
További felfedezés volt, hogy mind a 0.33-as, mind a 0.5-ös kólán egykoronás aluminiumdoboz/palackdíj van. Először megjegyeztem, hogy elbújhatunk a svédek mellett a dolgok kreatív megadóztatással, de aztán twitteren pikkusisko gyorsan rámutatott, hogy a csavar a dologban természetesen az, hogy ezek a boltban mind visszaválthatóak.
Este Groundhog Day alkalmából beraktam nézni a Netflixen Groundhog Dayt sokadszorra, és még így kb. az ötödik nézésre is tudok benne felfedezni új dolgokat, például hogy milyen ügyesen van felépítve az egész, milyen szép karakterfejlődést ír le Bill Murray az egészben, ami mégjobban működik, ha belegondol az ember, hogy hány évet is tölt el a filmben azzal az egy nappal Phil.
A film kezdete és befejezése között pedig elmentünk egy kör zombit irtani az igen remek Warcelona pályán, amit ezúttal sikerült végre végigvinni.
Apropó Netflix, ennek a létezése, illetve pontosabban az, hogy már elérhető Svédországban csak tegnap jutott tudomásomra, amikor a sorozatokra terelődött a szó egy kolléganőmmel és megjegyezte, hogy épp most kezdte el nézni rajta a Fireflyt. Én még le voltam ott ragadva, hogy ez csak az USA-ban érhető el. Mindenesetre egyelőre nagyon tetszik, spórol az embernek egy csomó potenciális torrentezést, és még csak nem is drága (havi 79 SEK).
