Szóval eljött az április, és eljött az Ubuntu 9.04 is, a próba kedvéért felraktam mind az asztali (munkahelyi) gépemre, mind a laptopomra. Az eredmények, nos, vegyesek.

Asztali gép: wifi nincs, viszont van videókártya (hehe), mégpedig ATi, abból is egy X300. A rendszer telepítés után nem hajlandó bekapcsolni a Compizt, a restricted drivers nem mutat semmit. Felrakom manuálisan a bináris drivert, halál, vesa módba kell kapcsolnom az X-et hogy újra életre keljen. Fél óra nyomozás után ellentmondásos információkat kapok, a legigéretesebbnek az tűnik, hogy ez a driver már nem támogatja az X300-at, csak azt nem sikerül megtudni, hogy akkor mi is. Itt jegyezném meg, hogy nem tudom, komolyan gondolták-e, hogy alapból kikapcsolva van a Ctrl+Alt+Backspace billkombó, de viccnek durva.

Mindenesetre, fájdalmasan lemondva a Compizról, egy meglepően használható és gyors rendszert kapunk. A Gnomeon a legutóbbi verzió óta políroztak egyet, berakták az új notification rendszert, hármas openoffisz (az UI ikonjai határozottan rondák továbbra is), és sok egyéb apróságot. Belekerült a rendszerbe a screen-profiles is, ami a screen használatát könnyíti meg mindenféle előre elkészített scripttel (amit utána szabadon módosíthatunk).

Körülbelül egy hétig használhattam a rendszert, és meglepően megkedveltem. Sajnos azt a problémát továbbra se oldja meg, hogy bizonyos, a munkámhoz elengedhetetlen programok továbbra is csak windowson futnak (hello, Trados!), úgyhogy sajnos 1-2 naponta kellett valamiért elővenni valamelyik virtuális gépet a szerveren. Viszont, mikor egész nap pl. linux szervereket izélgettem, egyáltalán nem hiányzott a windows (és a putty). Még a narancsárga alaptémát is megszoktam pár nap alatt, sajnos a linuxos Skype mondjuk butus, a Pidgin pedig továbbra is néha minden szó nélkül elszáll. Viszont a Gnome Do továbbra is a nambervan segédprogram. De izé, szóval az egész rendszer határozottan jó irányba indult el, csak ne rontsák el a Gnome 3-mat.

Sajnos ekkor ütött be egy váratlan alaplapprobléma, úgyhogy kénytelen voltam 1-2 napig a laptopomat használni, amiben viszont van wifi (oh boy…) és Intel videokártya (jáááááááááj). Meglepő módon a wifivel nem nagyon volt gond — igaz kell neki reboot után úgy egy perc mire kapcsolódik, de ha az megvan, akkor megy –, a videokártya, na az viszont. Írtam már korábban a problémáról, de a legnagyobb egyelőre az, hogy laaaaaaaassssú. 2D-ben is. Két ablak között a váltás 1-2 másodperc, ami egyszerűen nevetséges. Lehet downgradelni Intrepides driverekre, midnenféle módokkal kisérletezni (EXA, UXA, XAA, ABC, BFG, CBA etc.) de sehogy se tudtam emberi sebességre hozni, arról nem is beszélve h anno a compiz amúgyis érdekes glitcheket produkált. Úgyhogy fájdalmas búcsút vettünk egymástól, és rebootoltam vissza Windows 7-be.

Mindenesetre, ha helyreáll az asztali gép, nem kizárt, hogy tovább fogom használni, már amikor tudom, mert hosszútávon nincs értelme annak, ha az egyetlen nyitott ablak egy terminal services client valamelyik virtgépünkre…

MythBuntu 8.10 Install Tips

[…]

Tip 1: MythBuntu docs are in PDF but the MythBuntu distro includes no PDF reader

/me lassan és ütemesen elkezdi verni a fejét a billentyüzetbe

(via kelt)

Szóval a hétvégén játszottam kicsit az Ubuntuval apám Windjén a Wubi segítségével és tulajdonképp nem volt rossz. Maga a rendszer 20 perc alatt felment sans letöltés, és majdnem minden hardvert azonnal felismert, es 5 perc google után megvolt a wifi is ami már-már scifibe illik.

A legkisebb rossz jegyében a Gnome-ot választottam, a KDE4-et megnéztem a múltkor a winden és amellett, hogy lassú volt, usability szempontból szintén, khm, viszonylag hátul szerepelt a sorban. Gyorsan könnyes búcsút vettem az alsó taskbarszerüségtől (a futó programok felkerültek a felső menüsorra), majd felraktam a Gnome Do-t és kellemeset csalódtam: kiváló Quicksilver-klón, rakat pluginnal, és legalább annyira kézre áll.

Elkezdtem ismerkedni a vimmel is, hála a vimtutornak, sőt, megcsináltam életem első .vimrc-jét is, meg felraktam a vim-ruby hogy legyen jó kis syntax highlighting, szóval :%s/mi az a vim/egész jó ez a vim/g.

Az viszont nem menő, hogy az Intel videodriver apróbb hiányosságokban szenved még így 2009 tájékán is, például videolejátszás esetén tearing jelentkezik. Igazából látni kell, de olyasmi, hogy gyors mozgáskor a kép felső fele pár kockával előrébb jár, mint az alsó, és ezért eltérés van, ezért tearing, tehát szakadás. Létezik részleges workaround ami ezt elvileg kiküszöböli VLC meg MPlayer estén (átkapcsolni hardware overlayre), igaz ez is kicsit bugzik, ja és ez se nyújt megoldást pl. flash videó esetén, ami elég idegesítő. Elvileg a driver következő verziójába ez javítva lesz, amivel csak az a bajom, hogy ezt igérték a nemrég megjelent új verzióhoz is, csak aztán valahogy nem fért bele. Mindenesetre ez perpill borderline dealbreaker, mert a youtube-ról nem fogok lemondani.

Ettől független lehet, hogy hamarosan beszerzek magamnak is egy ilyen kis gépet, főleg mert pl. a Windows 7 (is) nagyon jól fut rajta :)

Ezt muszáj megosztanom, ez annyira szép (forrás):

Over the next 1 to 3 years, and beyond, we are set to see the glory of the GNU/Linux operating system take hold as the prominently used end user platform for computers everywhere.

Ez pedig a kommentekből:

Things that happened the first year I heard that it would be “the year of Linux on the desktop”:

President Bill Clinton denies that he had “sexual relations” with Monica Lewinsky.

The first XML specification is released.

The film Titanic wins 11 Oscars.

The FDA approves Viagra

KDE 1.0 is released.

Google, Inc. is founded in Menlo Park

The DMCA is passed.

Iraq announces it will no longer cooperate with United Nations weapons inspectors.

Jesse Ventura is elected governor of Minnesota

DaimlerBenz merges with Chrysler Corporation to form DaimlerChrysler

The Sega Dreamcast is made available in Japan.

Andrei összerakott egy visszaszámlálót, amely abban a pillanatban éri el a 0-t, mikor az aktuális Unix timestamp 1234567890 lesz.

Az Unix timestampet 1970. január 1-től számítjuk, a másodpercek számolásával, a részletes leírása itt olvasható, a lényeg hogy sacc/kb 33 nap és pár óra mulva lesz az 1234567890. másodperc ami egy szép, kerek szám. Ehhez kapcsolódik a Y2K38 is, lehet egyszer arról is írok…

Szóval ott tartottunk a sztorival hogy naív kislányként úgy gondoltam, hogy akkor majd berakom RAID-be utólag (háháháhá). Mint az kiderült, ez nem annyira egyszerű, főleg ha LVM is van az adott winchin, amit én “miért is ne” alapon raktam fel — igen, ekkor még elég kezdő linuxos voltam. Mindenesetre nagy nehezen sikerült levadásznom egy laza 8 oldalas guideot a howtoforge-ról, és nekiestem, gondoltam megvan pár óra alatt (háháháhá). Ez gyakorlatilag egy éjszakányi szívást jelentett… ugyanis, pár nappal azelőzőleg backupként át-dd-ztem (igen, tudom, hülyeség) egy másik winchire az adott winchit backup okán, na most ez azt eredményezte, hogy teljesen meghülyült az mdadm (ez a linuxos softraid progi), mert a két winchit teljesen megegyezőnek látta. Mindenesetre reggelre sikerült megcsinálni úgy, hogy működjön igaz újraindítani már nem tudtam a dolgot, mert gondok voltak a /etc/fstab-bal… ezt egy újabb pár órányi szívás helyretette.

Volt még pár elég furcsa linuxos szívásom, például mikor a rendszer úgy döntött ő most fél napnyi adatot korruptál, azóta se tudni miért, és azt se, miért csak az aznapi adatok…

Majd folytatjuk.

Szóval az egész úgy kezdődött hogy elkezdtem dolgozni, és pár hónap után már mint társrendszergazdaként (is) tengettem az életem. Az akkori felállás egyszerű volt: 1 db szerver, rajta egy (már akkor kicsit outdated) Debian Sarge, Samba a fájloknak meg egy Apache a projektkezelőrendszernek. A hálózatos háttérről is fogok írni majd de az egy másik post lesz.

Szóval így kezdtünk, sajnos szegény szerver egy kis kondi nélküli szobában tengette az életét, amit bizony megsínylett, talán emiatt lehetett az, hogy az alaplap IDE, majd később a SATA vezérlője is erősen hisztis volt, és egy idő után egyre több nagyon gyanús hibát dobált.

Szóval akkor alaplapcsere. Én akkor még elég kezdő voltam linuxban, de hallottam hogy az még az alaplapcserét is túléli (háháháhá). Winchi átrak, power gomb megnyom, kernel pánik. Linuxos ismerős zaklatása, hát bizony a Sarge kernele nem nagyon ismeri a vadiúj alaplap ICH9R-jét. Backportsból új kernel, de nem elég új… akkor új Linux. Ubuntu Gutsy Server fel, aztán meg mindenféle dolgok konfigurálása Dutow (lásd Linuxos ismerős) aktív zaklatása mellett. A végére mindenesetre megtanultam egy rakat dolgot. Persze LVM-mel installáltam (virtuális partíciómanager), és gondoltam majd utólag berakom RAID-be (háháháhá).

Tu bí kontinjúd…