Rohadt lassan, mármint. Alig egy hete vagyok itt, és egyrészt kábé egy hónapnak érződik: berendezkedtem, otthon érzem magam, megvan a napi rutinom, satöbbi, másrészt meg baszki, alig egy hete vagyok itt!

Valószínű a nagy váltás mellett betudható ez annak is, hogy gyökeresen megváltozott a napi rutinom, az utóbbi másfél évben a munka és a szabadidő teljesen összefolyt, nem vagy csak részben volt kialakult rutinom, a munkakezdés ideje sokszor összevissza volt. Ehhez képest itt felkelek 8-kor, beérek 9-re, 5-kor meg hazamegyek, és pont, vége a munkanapnak, tisztán szét vannak választva a dolgok, ami jó, azt hiszem, de ezt még nagyon szokni kell.

Szóval megvolt a harmadik munkanap is, még pár hét és már nem fogom számolni hanyadiknál tartok, reszeltem tovább a linux szervert, frissítgettem dolgokat, megismertem hogy kezeli a Windows Server a DHCP-t meg a DNS-t, ilyesmik. A korábban emlegetett eszpresszógép rejtelmeit még erősen tanulgatom, reggel először egy teljesen ihatatlan kávét sikerült vele készíteni, és másodszorra is csak egy éppenhogy elfogadható valamit, messze vagyok még attól a minőségtől, amit a kollégák tudnak vele művelni.

Ebédelni ma nem a megszokott svédasztalosba mentem, mert az aznapi menü nagyon nem volt szimpatikus, szóval úgy gondoltam, itt az idő felderíteni kicsit a környéket kajaszempontból, elmentem egy közelbe lévő ebédelőhelyre, ahol valamilyen halat ettem krumplival, egészen ijesztő szinten volt íztelen a dolog, nem akarom az első kaja után elitélni a helyet, de holnap megyünk tovább, van még pár kajálda a környéken, aztán majd valamikor később visszanézünk.

Visszafele fotózgattam egy kicsit az öbölben, sajnos utólag vettem észre, mennyire rondán rontja el az Instagram a képeket, pedig nem raktam rá semmi filtert csak a “legyen szebb” gombot nyomtam meg benne, hát, kontrasztosabb lett, de eléggé felemás módon.

Csináltam egy nagyongyors körpanorámot is, itt megnézhető, ezer sebből vérzik, de azért látszik rajta h alapvetően egy szép helyen vagyunk, teljesen bele vagyok szeretve a gyárépületekbe amiben az iroda van, és a öböl is szép, illetve majd sokkal szebb lesz nyáron. Zárójel, örülök, hogy 2013-ban hiába van csillió processzormag a gépemben, a Photoshop a panorámám összerakásához kettőnél többet nem használt, lehet, hogy valójában még annyit se. Értem én, hogy a többszálas programozás hatalmas szopás, de pont az ilyesmiknél borzasztóan hasznosan jönne.

Este átjött a főbérlő megkeresni a házban lévő mosószobához szükséges kulcsokat, és nem lett meg, ami azért probléma, mert több ruhadarabból is kifogyok 2 napon belül. Azt mondta, csináltat újakat a házzal, amit nem kétlek, addig azonban holnap megkérdem a főnökömet, aki itt lakik velem szembe, moshatok-e az ő házukban. Ha az nem oldható meg, akkor elvillamosozok egy mosodába, amiből eddig összesen kettőt találtam az egész városban, mert hát nincs rá igény alapvetően. Izgalmas lesz.

(Mai blogpostcímünkben Filmklub Ferit plagizáltunknek állítottunk tribute-ot.)

A reggeli készülődés kicsit elhúzódott, de azért csak sikerült pontban kilenckor belépni az iroda ajtaján. Folytatva a pénteken elkezdett dolgokat, az egyik kezemmel frissítettem a felélesztett Mac Prót 10.6-ra, a másikkal pedig a készülő új linuxos webszervert kezdtem telepíteni. Az első szál gyorsan elhalt: a Snow Leopard még felment ugyan, de az updatek frissítésekor elszállt benne a másik gépből kukázott winchi, szóval ez a projekt most egyelőre parkolópályán, míg nem veszünk bele újat.

A linuxos szerveren elképesztő mennyiséget összeszívtam rubys verziókezelőkkel, long story short, holnap felrakom a legújabb rubyt forrásból, mint az állatok, és kész, be akartam üzemelni a rendkívül hasznosnak látszó GitLabot, hogy ott tároljuk a jövőben a mindenféle céges kódokat, meghát úgyis lesznek majd rubys projektjeim, ismerem magam. Délelőtt még betekintést nyerhettem a céges szalagos backuprendszer rejtelmeibe és hibáiba, délután pedig megjöttek az első memoQ-os feladatok is, xliffet szereltem, kétszer is, az egyiknél valószínű bugra is futottam, ez majd kiderül, mindenesetre jó móka volt egy kicsit nyomozni.

Remek időnk volt, amúgy, a nap egyik felében hóvihar volt, a másikban meg sütött a nap, az utóbbi időszakban ballagtunk el a céges eszpresszószekta egyik tagjával a törzshely kávéboltba, ahonnan több éve veszik a kávét. Ennek megfelelően a tulajjal nagyon remek kapcsolatot ápolnak, a kávé mellett mindenféle jobbnál jobb bonbonokkal kínált minket, én egy 71%-os csokisat vittem, illetve kaptam egyet pluszba kóstolóba. Vittünk kétféle kávét is, fejből meg nem mondom milyet, a lényeg, hogy az erősebb-sötétebb pörkölésűekből, mert az a favorit.

Este hazamentem, beraktam a Wreck-it Ralph-ot, sajnos a letöltött verzióban ronda anomáliák voltak a hangban, szóval megvárom valószínű a rendes ripet belőle. Ja, és zombikat is lőttünk, mert azt kell.

És baszki, alig egy hete vagyok itt, de több hétnek érződik, valahogy berendezkedtem meg minden, tisztára otthon érzem magam.

Belebotlottam es bekattant, ez megy körbe már egy órája.

Tegnap este még megnéztem az előző posztban emlegetett SG1-es részt, és meg kellett hogy állapítsam, ezt jobb móka újranézni, mint a Groundhog Dayt. Mondták Facebookon, hogy van Xenás rész is, de attól kicsit félek, az nagyon a gyerekkorom része, és nem tudom, jól öregedett-e.

Ma reggel pedig fogtam egy buszt és elmentem a Fisher Creek International Churchbe, velük kezdtem a listáról, az első alkalom alapján úgy tűnik, nem választottam rosszul, egészen jó volt, a jellegéből adódóan szép nagy olvasztótégely az egész, ami itt asszem csak előny, kicsit furcsa volt több év kihagyás után újra Istentiszteleten lenni, de jó, jegyzeteltem magamnak több, mint egy oldalt, pedig ilyet azelőtt sose csináltam. Szóval lehet, hogy jövőhéten is ide jövök vissza.

Hazafele bevásároltam gyorsan, aztán a nap további részét itthon töltöttem, zombik gyakásával, sorozatrészek pótlásával (a múltheti Suits remek volt), aztán megnéztem a Silver Linings Playbookot, amiről anno Ildi lelkedezett múlt héten a búcsubulimon, és azóta ott hevert a Downloads mappámban, szóval ideje volt, remek film, főleg a második egy órája, de úgy általában, nézzétek meg. Mára ennyi, holnap jön a második munkanap, már most van vagy’ 5 meeting-teendő-akármi rá, szóval nem fogok unatkozni, az biztos, és ez jó.

Reggel tehát felkeltem, reggeli közben megcsináltam végre a svédországi budgetemet, majd összeszedtem magamat, és észak fele lévő IKEA felé vettem az irányt.

Előttem még bóklásztam egy kört az ott lévő Media Marktban is, de aztán átbaktattam az IKEÁba, hihetetlen hatékony módon kb. fél óra alatt végeztem vele, céltudatosan megkerestem azt a pár dolgot, amire szükségem volt (szennyestartó, vágódeszka, ruhaszárító kecske, nagy IKEÁs zacskók, fogasok) majd gyorsan fizetve — volt selfservice kassza, remek találmány — kimenekültem, mielőtt örökre elnyelt volna a hely. Gyűlölök IKEÁzni, azt most hosszú lenne leírni, miért, majd egyszer. (ezeket nem írom meg aztán soha)

Ezután következett az az extrémsport, hogy hazabékávéztamvästtrafikoztam két busszal és egy villamossal az egészet, mert a taxi kábé annyiba került volna, mint amennyit elköltöttem az IKEÁban (240 SEK), így inkább vállaltam a szívást a tömegközlekedéssel. Hazafele megebédeltem a McDonaldsban — spoilers: pontosan ugyanolyan, mint otthon, csak ez egy rendes ország és a ketchupot ingyen adják — majd otthon lerakva végre a cuccokat elugrottam még a sarki Hemköpbe, bevásároltam mindenféle dolgokat a hűtőbe és a nap további részére itthon punnyadást rendeltem el.

Apropó bevásárlás, Pesten az utóbbi pár évben a szőlőlére voltam rákattanva, mint dolog, amit víz helyett iszok (végtelenül egészséges, tudom), és bár először kicsit zavart, hogy alig van nem 100%-os gyümölcslé a boltban, sikerült gyorsan felfedeznem, hogy lehet kapni 19%-os mangólét, úgy hogy az lett az addikcióm új tárgya.

További felfedezés volt, hogy mind a 0.33-as, mind a 0.5-ös kólán egykoronás aluminiumdoboz/palackdíj van. Először megjegyeztem, hogy elbújhatunk a svédek mellett a dolgok kreatív megadóztatással, de aztán twitteren pikkusisko gyorsan rámutatott, hogy a csavar a dologban természetesen az, hogy ezek a boltban mind visszaválthatóak.

Este Groundhog Day alkalmából beraktam nézni a Netflixen Groundhog Dayt sokadszorra, és még így kb. az ötödik nézésre is tudok benne felfedezni új dolgokat, például hogy milyen ügyesen van felépítve az egész, milyen szép karakterfejlődést ír le Bill Murray az egészben, ami mégjobban működik, ha belegondol az ember, hogy hány évet is tölt el a filmben azzal az egy nappal Phil.

A film kezdete és befejezése között pedig elmentünk egy kör zombit irtani az igen remek Warcelona pályán, amit ezúttal sikerült végre végigvinni.

Apropó Netflix, ennek a létezése, illetve pontosabban az, hogy már elérhető Svédországban csak tegnap jutott tudomásomra, amikor a sorozatokra terelődött a szó egy kolléganőmmel és megjegyezte, hogy épp most kezdte el nézni rajta a Fireflyt. Én még le voltam ott ragadva, hogy ez csak az USA-ban érhető el. Mindenesetre egyelőre nagyon tetszik, spórol az embernek egy csomó potenciális torrentezést, és még csak nem is drága (havi 79 SEK).

Most még lehet, hogy berakom a Groundhog Dayes Stargate SG1 részt, azt is nehéz megunni, közel tökéletes rész, az egyik kedvencem.

Holnap pedig felkelek és megnézem valamelik angol nyelvű gyülekezetet a négy (?) közül, ami a városban van.

Elkezdődött tehát a tényleges munka, bár nem gondoltam volna, hogy bármi produktívat tudnék csinálni már az első napon — úgy terveztem, feltelepítem a gépem, mind OSX, mind Windows oldalról –, délután már pörögtem, ahogy kell, egyik kezemmel egy linuxos virtgépet telepítve új webszervernek, másikkal egy előbányászott, használaton kívüli Mac Pro 1,1-re Tigert, azzal, hogy még jó lehet valamire.

A céges gépem egyébként igen remek, legújabb Mac Pro, két fizikai processzorral és 24 GB memóriával, hozzá két gyönyörű 24″-es, 1920×1200-as IPS kijelzővel, szóval nem panaszkodhatok. Az újratelepítés és testreszabás még várat magára, mert kell bele még egy új merevlemez/SSD, de addig is használtam a létező Windowst rajta az ahhoz szükséges dolgokhoz, és a másik monitorra rákötöttem a Macbookomat amihez párosítottam egy BT-s Apple Keyboardot meg egy Magic Trackpadet, végül az egészet összelőttem Synergyvel, ez így egy közel tökéletes felállás.

A nap egyik felfedezése mindenképp az volt, hogy azért jó kávégeekkel együtt dolgozni, mert az irodában elképesztő minőségű eszpresszókat lehet inni, amely ezzel az egészen futurisztikus kinézetű kávégéppel készül:

Este aztán ötkor mindenki letette a lantot, és a cég egy része elvonult egy emelettel feljebbre egy kis péntek esti ivászatra, került egy rekesz sör, egy rekesz cider, vörösbor, csipsz és egyéb rágcsálnivalók, szóval minden, ami kell, és rögtönzött csapatokba verődve lenyomtunk egy kör kocsmakvízt is, amelyben meglepően sok pontot szereztünk.

Végül a maradék társasággal együtt elmentünk vacsorázni egy közelben lévő étterembe, ahol életemben tán először ettem egy egészen finom steaket, közben pedig remekül elvoltunk és sikerült még pár kollégával összehaverkodni és jókat beszélgetni. Valamint meggyőztem a rendszergazdát hogy ha már úgyse használjuk őket semmire, és előbb-utóbb egy újrahasznosítóba, akkor hazavihetem a használaton kívüli G5-öt, és ha nem találunk semmi jó céges felhasználást rá, akkor a fentebb említett Mac Pro 1,1-et is. Már szemet vetettem egy parlagon heverő utolsó generációs Apple Studio Displayre is…

Holnap (ma) reggel meg irány az IKEA, meg a mellette lévő Media Markt, aztán meg meglátjuk, mit kezdünk a hétvégénkkel.

Reggel fájdalmas felismerés fogadott: a lakásba nincs cukor, így a reggeli kávét ma feketén ittuk, és konstatáltuk, hogy bár a kotyogós nem csinál alapvetően rossz kávét, azért cukor nélkül már kijön az, hogy olyan jót se.

Délelőtt eljátszottam a Facebook Graph Search-csel, megállapítottam hogy maximum három percig érdekes játék, utána pedig tikkelhetsz, hogy át lett rendezve a teljes felső sávod, és semmi sincs a megszokott helyen, ahol a szemed keresi őket. Ja, meg végre kipakoltam a bőröndöket, egyelőre csak egy asztalra meg a ruhákat a másik ágyra, mert egy darab szabad szekrény/fiók sincs a lakásban, a tulaj pedig sajnos lebetegedett, így nem tudta még elvinni a cuccait. Eredeti terveimmel ellentétben kihoztam majdnem a teljes könyvespolcomat, főleg azért mert egy részüket még mindig nem olvastam el, de majd egyszer.

Már majdnem kezdtem elunni magamat amikor eszembe jutott, hogy amúgyis szeretnék egy fülest az irodába, és mégiscsak a hifi egyik hazájában vagyok, nézzünk körül, milyen boltok vannak a városban, kis guglizás után rábukkantam a végtelenül kreatív nevű earphones boltra, ahol elképesztő mennyiségű fülest lehet kapni és jópárat kipróbálni, így feléjük vettem az irányt. Előtte belebotlottam abba, hogy a lakástól nemmessze van egy használthifis, ahol bár füles kevés van, de erősítő és hangfal megszámlálhatatlan, mozdulni nem lehet a boltban, szóval a legjobb fajta, lesz ott egy jó kis bevásárlóköröm hamarosan, én érzem.

Közben megebédeltem az útbaeső Pizzahutban, ahol beszélgettem egy kört a pincérrel, akiről kiderült hogy finn és bondingoltunk egy kört a közös eredetű anyanyelveink és az azokban hasonlító szavak kapcsán, valamint megjegyezte, hogy amúgy tökre finnül nézek ki. Nem ő az első, amúgy.

Az earphones boltban végighallgattam az érdekesebbnek tűnő füleseket, kettő ragadott meg, az egyik a Marshall Major, amivel kb. a megjelenése óta szemeztem. Hosszasan hallgattam rajta mindenfélét, és nagyon próbáltam szeretni, de a végén muszáj volt megállapítani, hogy bár szép, kényelmes, egyszerűen nem éri meg a pénzét (itt 1000 SEK, otthon olcsóbb), tényleg a márkáért fizetsz, nem is keveset, nagyjából a felét érné meg, ilyen hangminőséggel.

Ami viszont teljesen meglepett, az az audio-technica ATH-ES7-ese, ami bár egy árkategóriával feljebb van (a boltban 1890 SEK volt, ebayen találtam olcsóbban Angliából), hangminőségben szintén nem ugyanott versenyzik, a telefonomról hallgatgattam vele csak dolgokat, és úgy szólt valami egészen hihetetlenül gyönyörűen, tisztán és kereken az egész, szóval jelenleg ez tűnik a nyertesnek, és ki tudja, mennyit javít még rajta egy füleserősítő. Közben alternatívának bejött a képbe az AKG K271-ese, ami kb. ugyanannyiba kerül, ellenben ahhoz már tuti kell erősítő, és sokkal nagyobb, bár ugye az irodába kell, de az mindig hasznos, ha magammal is tudom vinni. Meglátjuk.

További délutáni felfedezésem, hogy a helyi Starbucksklón-kávézólánc, az Espresso House sajnos a nagyonrövid-nagyonkeserű iskolát követi eszpresszók tekintetében, így ott nem fogok frekventálni, a sarkiboltban lévő egyeneszpresszógép számomra finomabb kávét csinál, marad az. És még olcsóbb is.

Hazafele beugrottam az Elgiganten nevű Media Markt klónba, ahol eljátszottam a kirakott okostelefonokkal, ismételtem megállapítottam hogy bár az új felsőkategóriás androidok szépek, jók, gyorsan, egyszerűen túl nagyok, a Nexus 4 például tökéletes lenne egy 4″-es kijelzővel a 4,8″ helyett. Valamint tovább szemeztem az iPhone 5-ttel, aminél egyre közelebb kerülök a megvásárlásához.

Végül az esti bevásárláskor futottam bele három nap után először úgy igazán, hogy valaki nem tudott beszélni angolul, a sarki pékségben, de az eladónő gyorsan kihívott egy pékfiút aki készséggel megválaszolta az “és ez mi és van-e ebben tej” kérdéseimet. Vettem négy darab ilyen vajascukrozott levelestésztát, vacsorára megettem belőle kettőt az ajándékba kapott szilvalekvárral, többet nem tudtam, mert valami egészen ijesztően tömény dolog. De finom.

Hamarosan megyünk zombikat irtani, ti addig nézzétek, ahogy Dolph Lundgren énekel nektek elviszt és közben karatézgat (köszi r3nt0n):

Tíz óra alvás után reggel bementem az irodába, megkérdezni pár adminisztrációs dolgot, aztán hazajöttem, bár először elbambultam a villamoson és továbbmentem a megállómnál párral. Mindenközben felfedeztem, hogy az itteni, amúgy valami franchise rendszerben gyártott fahéjas csigánál csak egy dolog finomabb, a vajkaramellás csiga.

Ezután a sarki 7-11-ben kiderült, hogy a harmincnapos BKVVästtrafik bérletnél a “Youth” kategória nem a diák, hanem a 26 év alatti, ergo olcsóbban utazok, ami tökjó. Ugyanitt futottam bele először abba, hogy valamiért nem szerette a bolti rendszer egyik magyar (természetesen dombornyomott és csipes) bankkártyámat se. Egy ideje kettő van, ami kicsit talán túlbiztosítás, de amióta pont egy külföldi út előtt egy nappal törtem el egyet véletlenül, illetve a múltkor sikerült kinyírni az egyik mágnescsíkját…

Itthon két fájdalmas dolgot fedeztem fel: egy, nem úszom meg az IKEÁzást, mert olyan alapdolgok hiányoznak a lakásból, mint egy vágódeszka, az előbb vágtam fel egy üvegtányéron a csirkemellt az ebédhez, mint az állatok. Kettő, nem vettem olajat a főzéshez, így beáldoztam a tulaj olivaolajának utolsó cseppjeit, remélem nem fogja a szivére venni.

A nap egyik kellemes megfigyelése, hogy a harmadik emeletnek és az utcára néző ablakoknak köszönhetően elég durván világos albérletem van.

Délután sikerült kétszer egymás után újra kifagynia a telefonomnak, nagy nehezen kiderítettem hogy a root app szivat, aminek a fejlesztője se tudja, hogy miért akasztja ki a telefonokat, ez igen bíztató, szeretek az Android nevű gettóban élni. Tudom, ne rootoljam a telefonomat, igazából csak az AdFree miatt kell már csak, és ha nagyon akarok anélkül is élhetek, de a root leszedéséhez újra kell húzni az egészet, amivel szórakozzon a halál, bár asszem nem lesz más opcióm. Ez legyen a legnagyobb gondom, mondjuk.

És ezzel kábé záródik a mai nap, a délután további része otthoni punnyadással telt, az este felfedezése a SpotMySongs nevű zseniális szolgáltatás, ami iTunes playlistekből Spotify verziót csinál, ezzel migráltam át például a Julistól kapott guiltypleasure-playlistet.

A holnapi nap még kérdőjel, de lehet, hogy megnézem a helyi uszodakomplexumot például, vagy egyéb dolgokat a városban. Aztán pénteken indul a munka.

(Trigger warning: linkben további instagramképek. Most bizonyosodik be igazán, hogy a legjobb fényképezőgép ami mindig nálad, sőt, ami a legelérhetőbb helyen van nálad, és ráadásul azonnal meg is tudom osztani a szociálisweben, így kiütéssel nyer a mobilom.)

Reggel felkeltem hajnal háromkor, édesapám kivitt a reptérre, és bár a tejfelköd miatt fél óra késéssel, de felszálltunk, és két órával késöbb Göteborgban voltunk. A repülőn egyébként együtt utaztam egyébként Kobakkal és családjával, aki éppen a Geogebráról ment előadni Svédbe.

Utólag lehet, hogy taxit kellett volna hívnom és vállalni a pluszköltségeket, mert a reptéri busz még bevitt a városközpontba, de mire ott megtaláltam a villamosomat, addigra háromszor akartam a földhözvágni a Nexus S-emet, mert a GPS sehogy sem bírt jelet találni. Végül csak sikerült megtalálni a megfelelő villamost — amin asszem sikerült kétszer lyukasztani jegyet, de mindegy — és hazaértem a két nagy bőrönd plusz teli Bagaboo kombóval. Előtte a sarkon megittam egy duplaeszpresszót, amitől a világ egy sokkal szebb hely lett, valamint a bolt megerősített abban, hogy jó helyen járhatok, mert konkrétan metál szólt a hangszórókból.

Szerencsés módon rögtön belefutottam a főbérlőbe, aki azt hitte, csak két nap múlva jövök, mert a cég is azt hitte valamiért, gond ebből nem volt, sőt, megbeszélhettük a megbeszélendőt, például hogy mi marad és mi megy a lakásból (majdnem minden marad, és ez jó). A wifijelszó sikertelen kitalálása után közfelkiáltással kinulláztuk a routert — ami egy igen csinos Airport Extreme –, most este futottam pedig még egy kört azzal, hogy milyen csatornára rakjam, mert az alapbeállításon példul nem tudtam csatlakozni hozzá rendesen.

Ha jól mértem fel a helyzetet, akkor a városban egy bevásárlóközpont van, az ellenben akkora, hogy körülbelül mindent el lehet intézni benne, úgyhogy megcéloztam, és nem lőttem mellé, mert produktív pár óra következett.

Első és legfontosabb lépésként megtaláltam a helyi Pizzahut 75 koronás svédasztalosall-you-can-eat menüjét, amiben az egyetlen apró hiba azok a kirakott székek voltak, amiket szupervékony emberekre terveztek, én már csak nagyon szűken fértem beléjük, bár a végére került egy olyan, amin nem voltak gyilkos karfák. Ebéd közben lamentáltam az előzőleg végigkérdezett mobilszolgáltatók prepaid mobilnetajánlatain, majd végül úgy döntöttem, 3-s leszek, adnak 2 giga adatot meg limitek nélküli mindenmást havi 200 koronáért, az egész megvolt 5 perc alatt, bár pár órával később vissza kellett mennem, mert egyszercsak meghalt az egész. Ekkor derült ki, hogy nem töltötték fel automatice elsőre pénzzel a kártyát, azért. Annyi baj legyen.

Utána bevásároltam a gyógyszertárban pár szükséges dolgot, meg a játékboltban Mountain Dew-t és Spotify feltöltőkártyát, mert ez utóbbi nem csak az IP-t, de a bankkártyát és a paypalt is geobanolja. Mindeközben megcsodálhattam a mindenféle Minecraftos cuccokat. Zárásképpen bementem az első utamba eső bankba, megkérdezni, mivel is jár a számlanyitás, ezzel még lehet, hogy lesznek szívások, de én bízok a legjobbakban.

Hazafele csonttáfagyott a telefonom, kb életében először, lehet, hogy érzi, hogy egyre inkább meg akarok tőle szabadulni. Előtte még bevásároltam a sarki szupermarketben, a napi dolgok mellé jött még egy adag Angry Birdsös cukorka is, leginkább mert annyira meglepett, hogy nem tudtam otthagyni.

Hosszú volt ez a nap, a belső órám jelenleg este 9-nek érzi az időt így fél hétkor, mindenesetre lehet, hogy ma szokatlanul korán fogok lefeküdni. Holnap reggel beugrok az irodába, viszek az egyik leendő kolléganőmnek egy üveg unikumot, aztán meglátjuk, mi lesz, elvileg van még két szabad napom, mert csak pénteken kezdek.

(Trigger warning: a linkek egy jórésze instagramos képekre mutat, és nem féltem effekteket használni.)